Hogyan legyen mindenkinek munkája?
Az Egyensúly Intézet javaslatai a magyar munkaerőpiac illeszkedési zavarairól
Magyarországon ma egyszerre van tartós, rendszerszintű munkaerőhiány és százezres nagyságrendű munkanélküliség. Ez olyan súlyos (földrajzi és képzettségbeli) munkapiaci illeszkedési zavarokra utal, amelyek visszavetik a magyar gazdaság növekedését és az emberek jólétét.
A tartós munkaerőhiány egyik fő oka, hogy az álláskeresők sokszor nem rendelkeznek a munkaadók igényeinek megfelelő képzettséggel. Az alapfokú vagy annál alacsonyabb végzettségűek állásszerzési nehézségei jelentik az elsődleges kihívást. A második fő probléma a földrajzi illeszkedési zavarok hatása: a cégek nagyobb arányban keresnek munkavállalókat Nyugat-Magyarországon és a nagyobb városokban, míg az álláskeresők nagyobb arányban élnek Kelet-Magyarországon és kisebb településeken – a két fél pedig nehezen talál egymásra.
A munkaerőpiaci illeszkedési zavarok csökkentése érdekében növelni kell a munkavállalók képzettségi szintjét. A közoktatás általános minőségének javítása mellett csökkenteni kell a fiatalok középiskolai lemorzsolódását. Növelni kell a felsőoktatásban részt vevők arányát, mindenekelőtt a szociális ösztöndíjak kiterjesztésével. A szakmunkáshiány csökkentését nem a szakmunkásképzés arányának, hanem a minőségének javításával érhetjük el, nagyobb hangsúlyt fektetve az alapkészségek fejlesztésére és a közismereti tárgyak oktatására.
Rövid távú megoldásként segíteni kell az alacsony jövedelműek ingázását, és növelni kell az álláskeresőknek juttatott támogatásokat. Az álláskeresési járadék maximális hosszát 3-ról 10 hónapra kell emelni.
Az elérhető járadék összegének felső plafonját a minimálbér 150 százalékára kell emelni. Emellett az álláskeresési járadék minimális havi összegének el kell érnie a nettó minimálbér 90 százalékát.
Azok számára is biztosítani kell az 5 havi minimális álláskeresési járadékot, akiknek korábban nem volt tartós munkaviszonyuk. Az elhelyezkedést követően az álláskeresési járadékot igénybe vevők maximum 10 hónapig magasabb társadalombiztosítási járulékot fizetnek.
A munkaügyi központok alkalmazottainak létszámát növelni, felesleges adminisztrációs terheiket pedig csökkenteni kell: az ügyfél–ügyintéző arány sehol ne legyen nagyobb 200-nál, nehezen elhelyezhető álláskeresők esetében 100-nál! Egy álláskeresővel egyetlen ügyintéző foglalkozzon!
Nem a munkaerőt kell a munkahelyekhez költöztetni, hanem ott kell munkahelyet teremteni, ahol arra szükség van. Ezért jelentősen növelni kell a szabad vállalkozási zónák nyújtotta adókedvezményeket! Meghatározott idejű adómentességgel arra kell ösztönözni a kisvállalatokat, hogy hátrányos helyzetű településeken működtessenek telephelyeket, a működésükhöz pedig helyieket alkalmazzanak.
A bölcsődei férőhelyek bővítésével és a kisgyermekesek részmunkaidős foglalkoztatásának átmeneti szjamenetességével ösztönözni kell az anyákat a munkaerőpiacra való mielőbbi viszszatérésre!
