A klímaválsággal, a környezetpusztítással, a digitalizációval, a robotizációval és számos új típusú kihívással szembesülve fel kell tennünk a kérdést: mi az állam feladata a 21. században? Hogyan lenne képes a legnagyobb hatékonysággal betölteni a célját? Ehhez nem a „kis állam vagy nagy állam” áldilemmájával érdemes foglalkoznunk, hanem azzal, hogy mire képes az állam – vagyis hogy milyenek az állami kapacitások.
Az állam céljai megvalósítására mozgósítható képességek és eszközök összességét nevezzük állami kapacitásoknak.
Ezek három fő összetevője:
- az anyagi erőforrások (bevételek, fiskális eszközök, állami vagyon),
- az emberi erőforrások (a közigazgatást működtető emberek tudása és elhivatottsága),
- az információs erőforrások (a társadalom „olvashatósága”,vagyis minél részletesebb adatok általi megismerhetősége).
Az üzleti környezet minősége tekintetében Magyarország 190 ország közül az 52. helyen áll, ami az EU-n belül hátulról a 8., saját régiónkon belül pedig a legrosszabb helyezés. Eközben 2009 és 2020 között a GDP 38,8 százalékáról 35,7 százalékra csökkentek az adóbevételek – ezzel az EU fejlettebb magállamainak szintjéről a visegrádi országok átlagára léptünk vissza, miközben fő versenytársaink mind erőteljesen növelték bevételeik arányát. Vagyis a magyar állam viszonylag nagy mérete ellenére nem hatékony: a rossz hazai üzleti környezetet „olcsósággal”, vagyis saját bevételei (és így szakpolitikai mozgástere) megcsonkításával igyekszik kompenzálni.
A teljes háttértanulmányt az alábbi linken tekintheti meg:
