A klímaválsággal, a környezetpusztítással, a digitalizációval, a robotizációval és számos új típusú kihívással szembesülve fel kell tennünk a kérdést: mi az állam feladata a 21. században? Hogyan lenne képes a legnagyobb hatékonysággal betölteni a célját? Ehhez nem a „kis állam vagy nagy állam” áldilemmájával érdemes foglalkoznunk, hanem azzal, hogy mire képes az állam – vagyis hogy milyenek az állami kapacitások.
Az állam céljai megvalósítására mozgósítható képességeket és eszközöket nevezzük állami kapacitásoknak.
Ezek három fő összetevője:
- az anyagi erőforrások (bevételek, fiskális eszközök, állami vagyon),
- az emberi erőforrások (a közigazgatást működtető emberek tudása és elhivatottsága),
- az információs erőforrások (a társadalom „olvashatósága”, vagyis minél részletesebb adatok általi megismerhetősége).
A magyar állam viszonylag nagy mérete ellenére nem hatékony: a rossz hazai üzleti környezetet „olcsósággal”, vagyis saját bevételei (és így szakpolitikai mozgástere) megcsonkításával igyekszik kompenzálni. Az alacsony mértékű adóztatás közepesen gyenge versenyképesség ün ket hivatot t ellensúlyozni: a Világbank üzleti környezeti rangsora szerint például Magyarország az 52. helyen áll a világon, a nyolcadik legrosszabbként az EU-n és utolsóként a saját régióján belül. Mindez azt is jelenti, hogy versenyképességünk megőrzése, sőt erősítése mellett is növelni lehetne az állami bevételeket.
