Hogyan tegyük hatékonyabbá az államot?
Az Egyensúly Intézet szakpolitikai javaslatai az állami kapacitások erősítéséről
A klímaválsággal, a környezetpusztítással, a digitalizációval, a robotizációval és számos új típusú kihívással szembesülve fel kell tennünk a kérdést: mi az állam feladata a 21. században? Hogyan lenne képes a legnagyobb hatékonysággal betölteni a célját? Ehhez nem a „kis állam vagy nagy állam” áldilemmájával érdemes foglalkoznunk, hanem azzal, hogy mire képes az állam – vagyis hogy milyenek az állami kapacitások.
Az állam céljai megvalósítására mozgósítható képességeket és eszközöket nevezzük állami kapacitásoknak. Ezek három fő összetevője:
- az anyagi erőforrások (bevételek, fiskális eszközök, állami vagyon),
- az emberi erőforrások (a közigazgatást működtető emberek tudása és elhivatottsága),
- az információs erőforrások (a társadalom „olvashatósága”, vagyis minél részletesebb adatok általi megismerhetősége).
A magyar állam viszonylag nagy mérete ellenére nem hatékony: a rossz hazai üzleti környezetet „olcsósággal”, vagyis saját bevételei (és így szakpolitikai mozgástere) megcsonkításával igyekszik kompenzálni. Az alacsony mértékű adóztatás közepesen gyenge versenyképességünket hivatott ellensúlyozni: a Világbank üzleti környezeti rangsora szerint például Magyarország az 52. helyen áll a világon, a nyolcadik legrosszabbként az EU-n és utolsóként a saját régióján belül. Mindez azt is jelenti, hogy versenyképességünk megőrzése, sőt erősítése mellett is növelni lehetne az állami bevételeket.
A magyar munkavállalók mintegy 20 százaléka dolgozik a közszférában, ami nagyjából az európai átlagnak felel meg. Két szempontból azonban kilógunk a mezőnyből. 1. A közigazgatás anyagi értelemben kevéssé vonzó karriert kínál a munkavállalóknak., 2. A versenyszféra bérelőnye az utóbbi bő másfél évtizedben folyamatosan növekedett a közszférával szemben – ma megközelíti a 10 százalékot. Eközben a közigazgatás hatékonysága nemzetközi összevetésben kiugróan alacsony: a vonatkozó nemzetközi indexek szerint mind az EU magállamaival, mind a visegrádi országcsoport többi országával összehasonlítva le vagyunk maradva, legyen szó a közigazgatás általános hatékonyságáról, az átláthatóságról vagy a jogszabályok következetes érvényesítéséről.
Működtessünk erős, de önkorlátozó államot! Az állam ott legyen aktív, ahol tényleg szükség van rá: például az emberi erőforrások fejlesztésében, a jó közszolgáltatások és intézmények működtetésében. Ugyanakkor legyen önkorlátozó ott, ahol többet tud ártani, mint használni: így a gazdasági folyamatok mikromenedzselésében és általában a piaci logika kiváltásában!
Hozzunk létre semleges adórendszert! Adóztassuk azonos elvek szerint a munkajövedelmeket és a tőkejövedelmeket! Az átlagbér adóékét csökkentsük az OECD-országok átlagára (43-ról 35 százalékra)! A társasági adó jelenlegi, 9 százalékos szintjét közelítsük a régió többi államáéhoz! Töröljük el a tranzakciós illetéket, amely a készpénzhasználat visszaszorítása és a pénzügyi innováció ellen hat!
Legyen célunk a készpénzmentes gazdaság! 2030-ra a tranzakciók legfeljebb egyharmada történjék készpénzzel! A számlavezetési terhek és az utalások radikális csökkentésével, a készpénzfelvétel ellenösztönzésével segítsük az emberek és a vállalkozások átállását! 2030-ra az állam minden szociális transzfert digitálisan utaljon az embereknek! A magánszemélyek és a vállalatok esetében is ösztönözzük adókedvezménnyel az elektronikus fizetés terjedését!
A készpénzhasználati limitet terjeszszük ki a magánszemélyekre is! A limit értékét 2030-ra fokozatosan csökkentsük 1,5 millióról 300 ezer forintra! 2024-től vezessük ki a készpénzt az ingatlan-adásvételi, 2030-ra pedig a lakásbérleti piacról is! Mindeközben ügyeljünk rá, hogy az átállás ne a szegényebbeket és az időseket sújtsa!
A magyar államnak szakítania kell az olcsó, képzetlen munkaerőre és az adóversenyre alapozott növekedési modellel, és ehelyett intenzívebben kell befektetnie az emberi erőforrások fejlesztésébe, mindenekelőtt az oktatásba és az egészségügybe. A hosszú távú tervezést lehetővé tevő, kiszámíthatóan stabil finanszírozás érdekében sarkalatos törvényben kell rögzíteni, hogy az ezekre az alrendszerekre költött GDParányos ráfordításokat csökkenteni nem, legfeljebb átcsoportosítani lehet.
Határoljuk el világosan a bürokrácia és a politika illetékességi területeit! Hozzunk létre adóügyi tanácsot és más, függetlenített intézményeket olyan területeken, ahol a döntések eredményessége objektív mérőszámok alapján értékelhető, a politikai szempontok érvényesülése pedig egyértelműen a kitűzött célok ellen hatna! Nyissuk meg a magyar államot a világ legjobb szakemberei előtt! Ahol lehetséges, automatizáljuk a bürokráciát! 2030-ra csökkentsük nullára a közszféra és a versenyszféra átlagbére közti különbséget!
