Skip to main content

Közel száz gazdasági és politikai döntéshozó találkozott az Egyensúly Intézet “Magyarország 2030” címmel meghirdetett március 8-ai konferenciáján. Az oktatásról, a gazdaság dinamizálásáról és a klímasemlegességről készített szakpolitikai javaslatcsomagunk bemutatása mellett olyan neves szakértők beszélgettek, időnként vitáztak hazánk jövőjéről, mint Ürge-Vorsatz Diána, Urbán László, Lantos Csaba, Zsiday Viktor, L. Ritók Nóra, és Lannert Judit. 

Pártállástól, ideológiai hovatartozástól és gazdasági érdekektől függetlenül az Egyensúly Intézetnek sikerült  egy asztalhoz ültetnie és egy terembe összegyűjtenie közel száz politikai, gazdasági döntéshozót és véleményformálót. A “Magyarország 2030” címmel meghirdetett, március 8-ai zártkörű konferencia az Egyensúly Intézet missziója mentén, vagyis aktuál- és pártpolitikai csatározások nélkül zajlott. A jelenlévők kizárólag arra koncentráltak, hogyan lehet hazánk 10 éves időtávban egy sikeres, boldog, versenyképes ország.

Az eseményen Kepes András író nyitóelőadása után vitaindítóként a gazdasági növekedésre, az oktatáspolitikára, valamint a klímasemlegességre és levegőtisztaságra vonatkozó javaslatokat mutatta be Boros Tamás, agytrösztünk igazgatója, Filippov Gábor kutatási igazgató és Bart István, klímapolitikai szakértő, az Egyensúly Intézet külső szakértője. Ezután a meghívott ismert és elismert szakértők 3 panelben (tiszta ország, okos nemzet és sikeres ország) segítettek választ találni arra, hogyan törhet ki Magyarország a középszerűség csapdájából. A panelbeszélgetésekhez a konferencia valamennyi résztvevője csatlakozhatott kérdéssel, észrevétellel.

“Ukrajnáról már van nemzeti konszenzus, legyen az oktatásban, a klímaügyben és a gazdaságban is! – hangsúlyozta nyitóbeszédében Boros Tamás, az Egyensúly Intézet igazgatója. Bart István rögzítette: gyorsítani kell a magyar szén-dioxid kibocsátás-csökkentés farnehéz pályáján, hisz a jelenlegi célok alapján 2030-ig mindössze évi 0,6 százalékos csökkentésre lenne szükség, utána viszont ezt drasztikusan és irreálisan 4,7 százalékra kellene növelni. Hozzátette, ahhoz, hogy a hazai klímatörvény céljai teljesüljenek, egy akciótervet kellene kidolgozni, a célok teljesülését határidőkkel kellene ellenőrizni, illetve nyugat-európai mintára egy független klímatanácsot felállítani. Külsős szakértőnk úgy látja, „A klímatörvényünkkel még csak résnyire nyitottuk az ajtót, amit nagyon rövid időn belül sokkal szélesebbre kell tárni.”

A klímavédelemre, éghajlatváltozásra, energiahatékonyságra vonatkozó  “tiszta ország” panelben elhangzott: be kell fejeznünk, hogy a természeti tőkét pénzben mérjük, ez a puha fenntarthatósághoz vezető út, ami nem járható tovább. Márta Irén, a Magyarországi Üzleti Tanács a Fenntartható Fejlődésért igazgatója kitért rá, a Föld egyébként akár 10 milliárd embert is el tudna tartani, ha bölcsen osztanánk el a javainkat, és csökkenteni tudnánk a fogyasztást. A  meghívottak egyetértettek abban, hogy a kibocsátás-csökkentés lakossági elemeit közérthetően népszerűsíteni kell, és ebbe aktívan be kell vonni a médiát is.

Ürge-Vorsatz Diána jelezte, az EU-ban a felhasznált energiamixen belül nálunk a legmagasabb a fűtésre használt energia aránya, ezen kötelező változtatni. Ennek megoldása szerinte nem az energiaár megemelése, hanem  az épületek mélyfelújítása. Hangsúlyozta, az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület, melynek ő is tagja, most készíti 6. jelentését: ebben egyre nagyobb tér jut a növekvő erdőpusztulásnak és az ivóvízkészletek vészes fogyatkozásának. Ez egyre nagyobb veszélyt rejt a dél-európai országokra nézve, Magyarországon pedig arra kell készülni, hogy az évszázad második felére a kukoricatermelés 70-80 százalékkal csökkenhet, mert nem lesz elegendő vízkészlet az öntözésre. Az orosz-ukrán háborúra kitérve annyit mondott, a konfliktus csökkenti ugyan az energiabiztonságunkat, ám talán egyfajta lehetőség is arra, hogy csökkentsük földgáz-függőségünket.

Kialudt az esélykiegyenlítő lámpa

Egy ország versenyképessége szempontjából soha nem volt még annyira fontos a jól képzett, alkalmazkodni képes emberi erőforrás, mint ma – derült ki nemcsak az oktatáspolitikai javaslatból, hanem az “Okos ország” panel beszélgetéséből és az ehhez érkezett észrevételekből. Különösen igaz ez a kisebb, természeti erőforrásokban szegény államokra. Filippov Gábor, az Egyensúly Intézet kutatási igazgatója még plasztikusabban úgy fogalmazott: “Magyarországnak egyetlen valódi erőforrásban lehetne igazán gazdag, és ez az emberi erőforrás.” A megoldás egyszerűen hangzik: az oktatási rendszerben mindenki csinálja azt, ami a dolga és amihez ért”. Ideológiai meggyőződéstől és politikai hovatartozástól függetlenül mindenki egyetértett abban, hogy a magyar közoktatásnak vannak akut, sokszor válságos problémái, amelyekre azonnali megoldást kell találni.

A kerekasztal-beszélgetésben elhangzott, alapvető problémája a magyar oktatásnak, hogy a 21. századi piaci igények egy 19. századi alapokon nyugvó tudástárral, módszertannal találkozik, ahonnan a diákok az interneten keresztül menekülnek. Lannert Judit oktatáskutató, az Egyensúly Intézet külső szakértője érintette a pedagógusbér problémáját – nálunk a legalacsonyabb az unióban a kezdő pedagógus fizetése -, ám szerinte a bérrendezéshez hasonlóan gond, hogy a pedagógusképzés reformja nélkül lassan nemcsak a hátrányos helyzetűeket tanító intézményekből, hanem már az elitiskolákból is elfogynak a jó tanárok.

“Változásmenedzsmentre van szükség, ami az eliten is múlik. Emellett a pedagógusoknak is meg kell mozdulnia: volt olyan felmérésünk, ami alapján egyes pedagógusok inkább választották az alacsonyt bért, csak ne kelljen más településen munkát vállalniuk. Muszáj mobilisabbnak lenni.” – vélte Lannert Judit.

“Kialudt az esélykiegyenlítő lámpa, elszabadult a szegregáció, és ezt a problémát önmagában az oktatás nem tudja megoldani, mert jelenleg már a szegregált emberek második generációját tanítjuk.” – emelte ki az Igazgyöngy Alapítvány alapítója, L. Ritók Nóra, aki halmozottan hátrányos helyzetű cigány gyermekekkel foglalkozik a berettyóújfalui járásban. Égető hiány van pedagógusokból a leszakadó térségekben, a problémát átmenetileg orvosolhatják csupán a kistelepülésekre kijáró “utazó” pedagógusok. Úgy látja, a szegregációnak a szektorsemleges fenntartói finanszírozás vethet véget, gyökeres változást pedig az hozhatna, ha a az oktatást, a szegénységet és a társadalmi leszakadást egyidejűleg kezelnénk.

Ne legyen a forint a gazdaságpolitika játékszere!

Ahogy a gazdaság dinamizálásról készített szakpolitikai csomagunkban is megfogalmaztuk, az elmúlt évek konjunktúrája ellenére is gazdasági felzárkózásunk az egyik leglassabb volt az újonnan csatlakozott országok mezőnyében. Az elmúlt bő másfél évtizedben a magyar gazdaság mintegy 30 százalékkal teljesített alul a lehetőségeihez képest. Boros Tamás, az Egyensúly Intézet igazgatója a záró panelbeszélgetés felvezetőjében megjegyezte, több narratíva is ismert a gazdaság teljesítőképességéről a hazai közbeszédben, “ám arról kevésbé beszélünk, hogy az unió második-harmadik legszegényebb országa vagyunk. A problémáink jelentős részét viszont csak akkor tudjuk megoldani, ha van több pénzünk.”

Hazánknak csak akkor van esélye kimozdulni a középszerűség csapdájából, ha hatékonyan ki tudja használni a meglévő erőforrásait és belátható időn belül sikerül megközelítenie saját tényleges növekedési lehetőségeinek határát.

A sikeres ország panelben komoly vita bontakozott ki az euró magyarországi bevezetéséről: Zsiday Viktor befektetési tanácsadó például úgy látta, a jelenlegi volatilitás mellett meggondolandó, hogy pár éven belül bevezessük-e a közös valutát, hiszen Görögországban és Németországban teljesen más értéke van 1 eurónak. Urbán László, az agytröszt Tanácsadó Testületének tagja azt húzta alá, hogy a pénzünk ne legyen a gazdaságpolitika játékszere, vagyis egy kormány adott esetben ne a forint értékével ellensúlyozza saját intézkedéseinek következményeit.

Zsiday Viktor a hazai gazdaság átalakítását egy 2 százalékos GDP-arányos átcsoportosítással kezdené, ennyivel bővítené az oktatási büdzsét, ezen túlmenően pedig alaposan felgyorsítaná a hazai csődeljárási folyamatokat. Urbán László a gazdaságfejlesztési pályázatokon elkölthető pénzek becsatornázásán változtatna, míg a A MET Holding Igazgatóságának az elnöke, Lantos Csaba új megállapodást kötne a munkaadókkal, 2030-ig kivezetné a szociális hozzájárulási adót, továbbá 20 éves gyorsvasút-fejlesztési programot indítana.

A konferencia rugalmasan alkalmazkodott a külpolitikai eseményekhez, és az eredetileg tervezetthez képest kiemelt figyelmet kapott az orosz-ukrán konfliktus közvetlen és hosszú távú hatásainak kérdésköre is. Urbán László biztosra vette, hogy a háború megváltoztatja az EU energiapolitikáját, az energia ára nagyon meg fog emelkedni, és ez az inflációt is sok évre megdobja. Ezt megerősítette Zsiday Viktor, hozzáfűzve, a magas infláció az átlagosnál erőteljesebben sújtja majd a magyar gazdaságot. Az álom, hogy Ukrajna Európa éléskamrája legyen, szertefoszlani látszik. Lantos Csaba úgy vélte, ha véget érnek a harcok, a magyar döntéshozóknak érdemes elgondolkozni, hogy mezőgazdasági termelést vigyünk Ukrajnába, esetleg befektessünk a korábban roppant erős alumíniumipari kapacitásokba. Az európai energiapolitika átalakulására térve kijelentette: ha Németország újra akarja indítani nukleáris erőműveit, 1,5-2 évbe is beletelhet, amíg legyártják az ehhez szükséges üzemanyagcellákat.

Érzékelve a döntéshozók érdeklődését és nyitottságát az Egyensúly Intézet tovább dolgozik Magyarország felemelkedését szolgáló szakmai javaslatok készítésén és a hazánk iránt elkötelezettek közötti rendszeres és magas szintű párbeszéd fenntartásán.