Közoktatásunk az utóbbi évtizedekben egyre kevésbé látja el alapvető funkcióit: nem készíti fel a magyarokat a társadalmi létre és a munkaerőpiaci részvételre, illetve nem tompítja a meglévő esélykülönbségeket. A kicsi, természeti kincsekben szegény országok számára ugyanakkor az emberi erőforrások fejlesztése jelenti a versenyképesség kulcsát.
A magyar oktatási rendszer szerteágazó problémáinak megoldását hat kulcsfontosságú probléma orvoslásával kell elkezdeni:
- jövőképhiány (tisztáznunk kell, mit is várunk a közoktatástól, milyen állampolgárokat és hogyan szeretnénk nevelni);
- teljesítményhiány (a pedagógusok szakmai autonómiája mellett biztosítanunk kell az oktatás általánosan jó minőségét);
- pedagógushiány (megoldást kell találnunk arra, hogy a következő évtizedekben elegendő számú és kiválóan képzett, motivált pedagógus gondoskodhasson e célok eléréséről);
- hatékonysághiány (jól működő és költséghatékony intézményrendszert kell létrehoznunk);
- autonómiahiány (hagynunk kell, hogy az iskolák és a képzett pedagógusok végezzék a dolgukat, amelyhez ők értenek a legjobban);
- esélyhiány (lehetőséget kell teremtenünk azok számára, akik ma hátrányos társadalmi helyzetük miatt idő előtt kiesnek az oktatásból vagy tartós tanulási kudarcra vannak ítélve).
A teljes oktatáspolitikai háttértanulmány ide kattintva érhető el.
