Hogyan legyen versenyképesebb a magyar kultúra?
Az Egyensúly Intézet szakpolitikai javaslatai a magyar kultúra exportképességének növeléséről
A kultúra közösségi erőforrás, amely kohéziót teremt, kitörési pontokat jelöl ki, és ezáltal hozzájárulhat közös sikereinkhez. A kultúra emellett a gazdaság tekintélyes szelete is, vagyis anyagi jólétünket is befolyásolja: az ágazat a magyar gazdaság hozzáadott értékének mintegy 4,7 százalékát teszi ki.
Pénzben kifejezhető hatása is van annak, hogy egy ország kultúrája, vonzereje milyen benyomást képes gyakorolni más országok állampolgáraira, illetve egyes regionális és nemzetközi szervezetekre. A soft power segítségével egy ország jelentősen képes javítani saját tőkevonzó erejét, exportképességét, turisztikai vonzerejét vagy éppen nemzetközi érdekérvényesítő képességét.
A jelentősebb soft power-rangsorokban Magyarország az Európai Unió utolsó harmadában helyezkedik el – az összesített országimázs tekintetében a 18., a kulturális vonzerőében a 19. helyen. Ezzel a környező országok közül Ausztriától, Lengyelországtól, Csehországtól és Horvátországtól is lemarad, ráadásul relatív helyzetünk az elmúlt években romló tendenciát mutat.
Mindez azért is meglepő, mert az Európai Unión belül hazánk költi a legtöbbet kulturális szolgáltatásokra: GDP-arányosan épp az EU-átlag kétszeresét, mintegy 1 százalékot. Ennek ellenére a rendszer minden szektorában tartós és a kultúraexport versenyképességet visszafogó probléma a krónikus forráshiány. Ez arra utal, hogy a magyar kultúra nemzetközi versenyképessége szempontjából a fő gond nem a túl kevés állami ráfordítás, hanem a források alacsony hatékonyságú, pazarló felhasználása, illetve a soft power-potenciál hiányos kihasználása.
Annak érdekében, hogy Magyarország sokszínűségében gazdag kulturális örökségére építve ki tudja aknázni a geopolitikailag is adott kulturális, kultúra-gazdaságtani és nemzetközi érdekérvényesítési lehetőségeit, hatékonyabbá kell tennünk az állami kultúrafinanszírozás rendszerét, a kultúradiplomáciában pedig több erőforrást kell fordítanunk a soft power-érdekérvényesítésre, vagyis az országimázs és a kulturális-turisztikai versenyképesség hangsúlyozására.
A hazai kultúrára költött források megfelelő hatékonyságú hasznosulását és a kultúraexport versenyképességét ma öt fő probléma gátolja:
- A többcsatornás kultúrafinanszírozás miatt a támogatási összegek alacsonyak és szétaprózottak, a hasznosulás pedig nyomon követhetetlen.
- Az adathiány nehezíti a hatékony döntéshozatalt és a források megtérülésének vizsgálatát.
- A kulturális szektorban a hatékonysági problémákból adódó általános forráshiány és az alacsony bérszínvonal miatt jelentős a munkaerőhiány és a pályaelhagyás. Ráadásul a művészeti képzésekben és a kultúragazdaság működésében csak elvétve jelennek meg a piaci érvényesüléshez szükséges gazdasági és menedzsmentismeretek.
- Az állami túlsúlyú kultúrafinanszírozás rendszere kiszámíthatatlan és átláthatatlan, a forráselosztásban túl nagy az egyéni mérlegeléss szerepe. Az ország nem rendelkezik egységes, átgondolt kultúraexport-stratégiával és ehhez rendelt eszközrendszerrel, amely megalapozhatná a magyar kulturális termékek nemzetközi versenyképességét.
Az Egyensúly Intézet ezért azt javasolja, hogy a hatékonyabb, feladatalapú finanszírozás érdekében hozzunk létre kulturálisfeladatkatasztert a különböző igazgatási szinteken ellátandó kulturális feladatok és szolgáltatások számbavételével! A kiszámítható finanszírozás érdekében dolgozzunk ki átlátható látogató- és közönség vizsgálati standardokat az állami kultúrafinanszírozás feltételeként ! Az adatalapú forráselosztás érdekében hozzunk létre Előadó-művészeti Monitoringirodát!
Az államilag finanszírozott kulturális intézmények esetében vezessük be a duális irányítást: vagyis válasszuk szét az autonóm művészeti igazgatók szakmai irányító tevékenységét a menedzserigazgatók pénzügyi-gazdálkodási és szervezetirányítási feladataitól! Vonjuk be nagyobb mértékben a mecénásokat, a szponzorokat és a fenntartókat az állami és önkormányzati fenntartású kulturális költségvetési szervek munkájának monitoringjába, a gazdasági társaságok felügyelőbizottságaihoz és igazgatótanácsaihoz hasonlóan!
A hatékonyabb felhasználás és a nyomon követhetőség céljából, illetve az elaprózódás megelőzése érdekében a kultúrafinanszírozás támogatási területenként legyen egycsatornás! A nagyobb kulturális területeken hozzunk létre kreatív „csomópontokat” (hubokat), együttműködési hálózatokat, kulturális konzorciumokat!
A tehetségek útjának megnyitása céljából ösztönözzük az iskolai színtársulatok, zenekarok és táncegyüttesek létrejöttét: az iskolai művészeti tevékenységet jutalmazzuk plusz pontokkal a felsőoktatási felvételi során!
A kultúra-gazdaságtani, vállalkozói, illetve menedzsmentismeretek kötelező oktatása jelenjen meg hangsúlyosan a művészeti képzésekben! Célzott mentorprogram keretében hozzuk össze a művészeket az érvényesülésüket segítő kulturális menedzserekkel!
Adókedvezménnyel és egyéb pénzügyi ösztönzőkkel sarkalljuk a kultúra támogatására a szponzorokat! Az állam évenkénti kortársműtárgy-vásárlási pályázati kerettel segítse a múzeumok állománygyarapítását! A potenciális mecénások és a művészek egymásra találásának érdekében az állam évente szervezzen „kulturális börzét”!
Soft power-érdekérvényesítésünk erősítése érdekében alkossunk egységes, átgondolt kultúraexport-stratégiát! A kulturális export a külhoni magyarok helyett a külföldi kultúrafogyasztókat célozza! A következő évtizedben növeljük másfélszeresére a Liszt Intézetek nemzetközi lefedettségét! Hozzunk létre Kulturális Exportügynökséget a magyar kulturális produkciók és kiadványok külföldi piacra való eljutásának segítésére! Az állami vállalatok támogassák a magyar kultúra külföldi piacra jutását!
A kiemelt kulturális intézményeknek legyen kötelező törekedniük a külföldi megjelenésre, fellépésekre! A rádiók számára előírt magyar zenei kvótába az idegen nyelven előadó magyar zenekarok is számítsanak bele!
Kelet-közép-európai kulturális információs tér létrehozásával aknázzuk ki az egykori Osztrák–Magyar Monarchia kulturális örökségében rejlő exportlehetőségeket! A magyar kulturális országmárka építsen a polgári kultúra gazdag hagyományaira és a magyarok nemzetközi kulturális hatására!
