2022. március 17-én, csütörtökön agytrösztünk az Egyesült Államok Atlanti Tanácsával közösen webináriumot szervezett az ukrajnai orosz invázió hosszú távú hatásairól. Az online beszélgetésen több neves külföldi szakértő elemezte a jelenlegi helyzetet, és a háború lehetséges geopolitikai és gazdasági következményeit.
Ukrajna orosz inváziója tovább fokozza Oroszország 2014-ben megkezdett háborúját, egyúttal véget vetett az előző évtizedeket meghatározó poszt-hidegháborús korszaknak. Európa és az Egyesült Államok figyelemre méltó összefogással reagált Oroszország inváziójára, friss irányt szabva ezzel a NATO-t és az Európai Uniót magában foglaló transzatlanti szövetségnek. Az atlanti szövetségesek példátlan szankciókat vezettek be a Putyin-rezsimmel szemben, megszakítva a legtöbb gazdasági kapcsolatot Oroszország és a demokratikus alapon működő országok között. Európa alapjaiban újragondolta kötelezettségvállalásait az orosz energiafüggőség megszüntetése érdekében. Ez egy új korszakhoz vezet, a Nyugat és Oroszország közötti polarizáció még hangsúlyosabbá vált.
Az online beszélgetésen vendégeink között köszönthettük Daniel Fried nagykövetet, (a Weiser-család kitüntetett munkatársát az Atlanti Tanácsnál, volt Európáért felelős államtitkár-helyettest (2005-2009) és a külügyminisztérium volt szankciópolitikáért felelős koordinátorát), Szemerkényi Réka nagykövetet, aki a Transzatlanti Stratégia főtanácsadója, a Nemzetközi Republikánus Intézet (IRI) tanácsadója és Fabian Zuleeget, az Európai Politikai Központ (EPC) ügyvezető igazgatóját. A szakértők áttekintették, hogy az elmúlt hetek hogyan fogják befolyásolni a 21. század geopolitikáját és geoökonómiáját, valamint a transzatlanti szankciós politikát, és hogyan érintik majd az európai, illetve a globális gazdaságot.
A beszélgetés elején a rendezvény moderátora, Bartha Dániel, az Egyensúly Intézet Nemzetközi kapcsolatokért felelős igazgatója bemutatta a témákat, visszatekintve a közelmúlt eseményeire. Munkatársunk sorra vette, milyen lehetséges politikai hatásai lesznek az orosz háborúnak az európai integrációra, mi lesz az Egyesült Államok jövőbeni szerepe, és hogyan kezelik az uniós országok a közelgő kihívásokat.
Nincs visszaút a régi rendbe
Daniel Fried kifejtette, az orosz-ukrán háború jövőjét illetően három forgatókönyv képzelhető el: egy aleppói forgatókönyv, egy két világháború közötti forgatókönyv vagy egy harmadik lehetőség, hogy az orosz offenzíva meghiúsul. A háború akut szakasza és Vlagyimir Putyin szerinte továbbra is kiszámíthatatlan, de az biztos, hogy a világ nem fog visszatérni oda, ahol 2022. február 24-e előtt volt. Ez éppoly valószínűtlen, mint hogy a világrend visszaálljon a 2015 előtti kerékvágásba. A vezető hatalmak közötti viszony ellenségessé vált, és máris új hidegháború zajlik.
A nagykövet azt is kijelentette, hogy az Oroszországgal szemben bevezetett szankciók működnek, hiszen pénzügyi válságot okoztak, és ezeket fokozó intézkedések is életbe léphetnek. Felvetette, hogy a konfliktus diplomáciai úton is rendezhető, akár egy békés rendezésre is van lehetőség. Ám abban biztos volt, hogy az orosz elnök a szankciók enyhítését fogja követelni a katonai invázió megállításáért cserébe. Hangsúlyozta, nem szabad elfelejtenünk, hogy ha az EU és az USA megszünteti az Oroszországgal szemben kiszabott szankciót, az azt jelenti, hogy beváltak, hiszen a szankció csupán eszköz a politika kezében, nem válhat politikává.
Az energiadiverzifikációban nem lehet hibázni
Szemerkényi Réka kezdésként felhívta a figyelmet arra, milyen következményekkel kell számolnia Európának a háború utóhatásaként. A jelenlegi helyzet korábban elképzelhetetlen lett volna, most az EU bebizonyította, hogy képes teljesen átszabni politikai meggyőződését. Úgy vélte, mindig is láttuk, hogy túl nagy a széttagoltság az EU-n belül, ami lassítja a döntéshozatalt. A tagállamok eltérő céljai elképzelhetetlenné tették a teljes koordinációt és együttműködést, ha például az energiapolitikára gondolunk. Most azonban Vlagyimir Putyin elérte azt, amire egyetlen más politikai-gazdasági téma sem volt képes; az orosz invázió valódi érdekközösségbe kovácsolta az Európai Uniót. Ez az összetartás már az EU szankciós politikájának szintjén is látható, amelyet Oroszországgal szemben gyorsan hatékonyan és stratégiai céllal alkalmaztak. „Egy új korszak kezdődik most, ahol az EU stratégiailag fontosabb szereplővé válik a globális színtéren” – fogalmazott a volt nagykövet.
Elmondta, hogy olyan eseményeket látunk, amelyek pár hónapja szintén elképzelhetetlenek voltak, hiszen csaknem minden európai állam növeli a védelmi költségvetését. A legszembetűnőbb Németország fegyverkezése: Berlin megduplázta hadi költségvetését, és komoly beruházásokat jelentett be. Ugyancsak tény, hogy az EU engedélyt adott arra, hogy pénzt költsön halált okozó fegyverekből álló segélyszállítmányra, amire korábban nem volt példa, és úgyszintén elképzelhetetlennek tűnt.
Az energiabiztonságról Fatih Birolt, a Nemzetközi Energiahivatal (IEA) ügyvezető igazgatóját idézte: „Senkinek sem lehet többé illúziója. Az, hogy Oroszország gazdasági és politikai fegyverként használja földgázkészleteit, azt mutatja, hogy Európának gyorsan kell cselekednie, és készen kell állnia a következő télen vélhetőleg előálló, gázszállítással kapcsolatos jelentős bizonytalanságra.” Szemerkényi Réka kifejtette, az energiadiverzifikáció évekig tarthat, és itt nem szabad hibázni. Ki kell találni, hogy a kontinens honnan szerez alternatív gázt, mivel a probléma az egész európai energiaszektort megrengeti. Utalt az EU energiaügyi biztosa kijelentésére, hogy Ukrajna és Moldova villamosenergia-hálózatait sikeresen összehangolták a kontinentális európai hálózattal, ami hozzájárul Ukrajna villamosenergia-rendszerének stabilizálásához. Ez nagy előrelépés, mivel ez azonnali hatással lesz az ukrán atomerőművek működésének fenntartására. Hozzátette, az Ukrajnának az energiaszektorban nyújtott uniós támogatás jó irányba mutat.
Felébredt az európai óriás
Fabian Zuleeg kijelentette, hogy 2022. február 24-e vízválasztó pillanat volt az EU történelmében, új szemszögből kell néznünk az EU-integrációt. Vlagymiri Putyin részéről óriási tévedés volt, hogy alábecsülte Ukrajnát és túlbecsülte országa katonai képességeit. Putyin jól látta, hogy a Nyugat hanyatlóban van, ám a háborús offenzíva új szintre emelte az uniós együttműködést és integrációt. Az EU több évtizedek várakozás után megtette azt, amiről az európai közösség már régóta beszél, végre valódi hatást képes gyakorolni és összetartásával nemcsak Putyint, hanem szövetségeseit is meg tudta lepni. „Az európai óriás felébredt, már csak az a kérdés, hogy eljött-e az a pillanat, amikor végre megtehetjük azt, amiről oly régóta beszélünk” – jelentette ki Zuleeg.
Ez a változás érinti majd a döntéshozatalt, a bővítést, a szomszédságpolitikát, a külkapcsolatokat, az ipart, a mezőgazdaságot, a kereskedelmet, és sok minden mást. A klímapolitika fontossága viszont háttérbe kerülhet uniós szinten, és az energiabiztonság is megoldásra váró kérdés. A nagy kérdés Zuleeg szerint az, hogy összefogunk, hogy szembenézzünk a kihívásokkal, vagy visszatérünk a széttagoltsághoz. A háború után az EU-nak egyértelműnek kell lennie: Putyin nemcsak Ukrajnának, hanem a demokráciának és értékeinknek is hadat üzent, és ennek megfelelően kell reagálni. Ez költséges és fájni fog, de nincs más választásunk.
Aláhúzta, hogy az európai közösségnek támogatnia kell azokat az országokat, amelyeket negatívan érint az EU szankciópolitikája. Németország például negatív hatással lesz, de megvan a pénzügyi lehetősége, hogy ellensúlyozzon. Azonban más országok nem rendelkeznek ugyanilyen képességekkel, őket támogatni kell, különösen az EU-n kívüli fejlődő országokat, az ő élelmiszerszektorukat érint.
Az energiastratégiát nézve Németországban és az unióban a gáz fokozatos kivonása lenne az üdvözítő megoldás, de ha ez nem valósulhat meg, akkor rövidtávon át kell gondolni az atomenergia további használatát, valamint a kieső források pótlását a fosszilis tüzelőanyagokból. Az olyan országokban, mint Lengyelország, amely nagymértékben támaszkodik a szénre, nagy lesz a kísértés, hogy teljes egészében visszatérjen a szénalapú energiaellátásra térjen vissza. A nettó nulla üvegházhatású-gáz kibocsátási szint elérése most túl költségesnek tűnik.
Az online érkező kérdésekre válaszul Daniel Fried rögzítette, Európa jövőjét illetően minden azon múlik, hogy a háború mostani szakasza hogyan fog véget érni. Ha lesz „szabad Ukrajna” vagy egy új „Nyugat-Ukrajna”, az USA-nak bizonyos biztonsági garanciákat kell nyújtania. A svéd semlegességi modell minden bizonnyal szóba kerül majd a béketárgyalásokon, az országnak van hadserege, tagja az EU-nak, és erős kétoldalú biztonsági megállapodása van az Egyesült Államokkal. Másrészt nem tagja a NATO-nak.
Szemerkényi Réka szerint borzalmas forgatókönyv lenne Ukrajna „afganisztanizálódása”, ám ezt a lehetőséget sem lehet teljesen kizárni. Ukrajnára nyomás nehezedik annak érdekében, hogy Finnország útján induljon el, eközben a „beloruszizáció” is benne van a pakliban, vagyis, hogy Ukrajna teljes mértékben Oroszországgal függő viszonyba kerüljön. Oroszország szerinte akár egy új Észak-Koreává is válhat, mivel jó úton halad afelé, hogy teljesen elszigetelje magát a világtól. Az orosz közvélemény akár egy „narancsos forradalommal” is felelhet erre. Megszámlálhatatlan jóslat van az asztalon, az biztos, hogy nehéz idők várnak Ukrajnára és minden szövetségesére.
