A kultúra közösségi erőforrás, amely kohéziót teremt, kitörési pontokat jelöl ki, és ezáltal hozzájárulhat közös sikereinkhez. A kultúra emellett a gazdaság tekintélyes szelete is, vagyis anyagi jólétünket is befolyásolja: az ágazat a magyar gazdaság hozzáadott értékének mintegy 4,7 százalékát teszi ki.
A soft power segítségével egy ország jelentősen képes javítani saját tőkevonzó erejét, exportképességét, turisztikai vonzerejét vagy éppen nemzetközi érdekérvényesítő képességét. A jelentősebb soft power-rangsorokban Magyarország az Európai Unió utolsó harmadában helyezkedik el – az összesített országimázs tekintetében a 18., a kulturális vonzerőében a 19. helyen. Mindez azért is meglepő, mert az Európai Unión belül hazánk költi a legtöbbet kulturális szolgáltatásokra: GDP-arányosan épp az EU-átlag kétszeresét, mintegy 1 százalékot. Ennek ellenére a rendszer minden szektorában tartós és a kultúraexport versenyképességet visszafogó probléma a krónikus forráshiány. Ez arra utal, hogy a magyar kultúra nemzetközi versenyképessége szempontjából a fő gond nem a túl kevés állami ráfordítás, hanem a források alacsony hatékonyságú, pazarló felhasználása, illetve a soft power-potenciál hiányos kihasználása.
Annak érdekében, hogy Magyarország sokszínűségében gazdag kulturális örökségére építve ki tudja aknázni a geopolitikailag is adott kulturális, kultúra-gazdaságtani és nemzetközi érdekér vényesítési lehetőségeit, hatékonyabbá kell tennünk az állami kultúrafinanszírozás rendszerét, a kultúradiplomáciában pedig több erőforrást kell fordítanunk a soft power-érdekérvényesítésre, vagyis az országimázs és a kulturális-turisztikai versenyképesség hangsúlyozására.
A teljes szakpolitikai javaslatcsomag IDE kattintva megtekinthető.
