Hogyan legyünk okos nemzet?
Az Egyensúly Intézet javaslatai a magyar közoktatás megújítására
Közoktatásunk egyre kevésbé látja el alapvető funkcióit: nem készíti fel a magyarokat a társadalmi létre és a munkaerőpiaci részvételre, illetve nem tompítja a meglévő esélykülönbségeket.
A kicsi, természeti kincsekben szegény országok számára az emberi erőforrások fejlesztése jelenti a versenyképesség kulcsát. Az összes ma elképzelhető befektetés közül az általánosan magas minőségű közoktatás fog megtérülni a leginkább.
A magyar oktatási rendszer szerteágazó problémáinak megoldását hat kulcsfontosságú probléma orvoslásával kell elkezdeni: 1. jövőképhiány; 2. teljesítményhiány; 3. pedagógushiány; 4. hatékonysághiány; 5. autonómiahiány; 6. esélyhiány.
Magyarország egyik legsürgetőbb kihívása ma a pedagógus-utánpótlás megoldása: több fiatalt kell a pályára vonzani, és közülük is a legtehetségesebbeket. A pedagógusképzésben hatékonyabban össze kell kapcsolni a kutatást és a tanítás gyakorlatát, és mind szemléletében, mind módszereiben korszerűsíteni kell a túl poroszos, tantárgy- és ismeretközpontú rendszert.
Az orvosi és pszichológusi képzés mintájára vezessük be a 4+1+3 éves pedagógusképzést!
2030-ra fel kell zárkóztatni a kezdőpedagógus- béreket az átlagbér kétszeresének szintjére! Biztosítsunk dinamikusabb és rugalmasabb bérnövekedést!
A tanárhiány rövid távú mérséklése érdekében ösztönözzük a nyugdíjaskorú tanárok pályán maradását! Az intézményvezetőknek legyen rá lehetőségük és anyagi eszközeik, hogy visszacsábíthassák a pályaelhagyókat!
A fő kérdés nem az, hogy az állam aktív szerepet vállaljon-e az oktatás szervezésében, hanem hogy segíti-e, vagy akadályozza az iskolákat az eredményes és költséghatékony működésben. Az államnak fel kell hagynia az oktatás tartalmi túlszabályozásával: a stratégiai döntéseket neki kell hoznia, de hagyja szabadon dolgozni a pedagógusokat!
Vezessünk be kockázatalapú minőség-értékelést az oktatásban! Az állam feladata a minőségi követelmények megszabása és ezek teljesülésének nyomon követése, illetve segítése. Ennek érdekében integrált monitoringrendszer jelzése alapján csak ott és akkor lépjen közbe, ahol és amikor szükséges!
Hálózatosodjanak az iskoláink! Az intézményrendszer jelenlegi szétaprózottsága és pazarló humánerőforrás-gazdálkodása látványosan fenntarthatatlan. Ezzel szemben a világ sikeresebb oktatási rendszerei nagyobb egységekben, hálózatokban kezelik a hasonló kihívásokkal vagy lehetőségekkel szembesülő intézményeket.
Az oktatás egyik legfontosabb feladata a társadalmi esélykülönbségek ellensúlyozása – nem pedig ezek erősítése. Ennek érdekében tartsuk minél tovább az iskolákban a gyerekeket: legyen ismét 18 év a tankötelezettségi korhatár!
A tények alapján illúzió, hogy a korai szelekció bármilyen pozitív hatást gyakorolna a továbbtanulás esélyeire és a későbbi bérekre. Egyetlen kimutatható hatása a szegénység újratermelődése. Az alapfokú oktatás ezért legyen egységesen 8 osztályos; ez idő alatt ne legyen lehetőség a teljesítményalapú kiválasztásra és a tanulói utak szétválasztására!
A szülők körében ma ismertebb, teljesítmény-alapú iskolarangsorok helyett az esélyteremtési iskolarangsorokat kell népszerűsíteni. Ezért szemléletformáló kampánnyal és anyagi ösztönzőkkel kell súlyt adni az iskolák esélyteremtő eredményeit megjelenítő rangsoroknak!
