Hogyan számoljuk fel a szegénységi csapdát Magyarországon?
Az Egyensúly Intézet szakpolitikai javaslatai a szegénységben élők foglalkoztatásának növeléséről
Magyarország az Európai Unió egyik legszegényebb tagállama: a vásárlóerőparitáson mért tényleges egyéni fogyasztás alapján az utolsók, az egy főre jutó GDP alapján pedig hátulról a hatodikak vagyunk EU-s tagállamok mezőnyében. Az elmúlt bő évtized látványos gazdasági növekedése ellenére ma is mintegy 2,5–3 millió honfitársunk él szegénységben. Ráadásul ha valaki szegénynek születik Magyarországon, nagy eséllyel az is marad. Mindez nem csak az egyén problémája: a szegénység a magyar gazdaság egészének lehetőségeit visszaveti.
Nemzetközi és hazai tapasztalatok is alátámasztják, hogy a probléma mérséklése nem kizárólag a szociálpolitika feladata. A szegénység tartós visszaszorításának, a társadalmi mobilitás megerősítésének leghatékonyabb eszköze a nélkülözők segítése abban, hogy visszataláljanak a munkaerőpiacra, illetve hogy kevésbé legyenek kitettek a munkaerőpiac változásainak.
Az Egyensúly Intézet számításai szerint a hazai foglalkoztatottságot legalább 463 ezer fővel lehetne bővíteni. A potenciális munkaerő-tartalék legnagyobb része a fiatalok, a 15–24 éves korosztály köréből kerül ki. Emellett számottevő tartalék rejlik a középfokú végzettséggel rendelkező, 60 év feletti férfiak, illetve a közép- és felsőfokú végzettségű, 60–74 éves nők körében. Az Egyensúly Intézet úgy számol, hogy a foglalkoztatottság növelése középtávon akár 5–7 százalékkal is bővítheti a GDP-t – ez 2024-es árakon 4050–5660 milliárd forinttal magasabb kibocsátást jelentene.
Hozzunk létre különleges munkahelyteremtési zónákat, amelyekben az állam munkahelyteremtési kedvezményeket biztosít a hátrányos helyzetű településeken működő vállalkozások számára!
A munkaerőpiaci kirekesztettség csökkentése érdekében emeljük 18 évre a tankötelezettségi korhatárt!
Legyenek jogosultak öt hónapig tartó, csökkentett összegű (a nettó minimálbér 90 százalékának megfelelő) álláskeresési járadékra azok az álláskeresők, akik nem rendelkeznek megfelelő idejű munkaviszonnyal a rendes jogosultság megszerzéséhez!
A diplomások arányának növelése érdekében biztosítsuk, hogy mindenki államilag támogatott képzésben szerezhesse meg az első diplomáját! Növeljük érdemben és tegyük inflációkövetővé a rendszeres, szociális alapú támogatások mértékét a jövedelmi szegénységben élő hallgatók számára! A lakhatási problémák enyhítésének érdekében emeljük 100 ezerre a kollégiumi férőhelyek számát!
A felsőoktatási intézmények számára legyen egységesen kötelező, hogy az intézményi pontszámok legalább 40 százaléka a hátrányos helyzetért járjon! A hátrányos helyzetű diplomásoknak engedjük el a diákhitel-tartozás 50 százalékát!
Bontsuk két pillérre a nyugdíjellátást! Az új nyugdíjrendszernek legyen egy, a nyugdíjas kortól mindenkinek járó és azonos értékű nyugdíjat biztosító szolidaritá si pillére, valamint egy, az állami megtakarítási számlákra és rugalmasan választható nyugdíjkorhatárra épülő megtakarítási pillére! Ezáltal ösztönözhetjük a foglalkoztatást, részben ellensúlyozva a munkaképes korú lakosság arányának csökkenését. A munkavégzés mellett folyósított nyugdíj a közszférában is járjon! Tegyük egészségesebbé a munkahelyeket és a munkavállalókat, növelve az 55 évnél idősebb, dolgozni tudó és akaró munkavállalók munkaerőpiaci részvételét!
Minden rászoruló számára legyen alanyi jog a közmunka lehetősége, amelyet senkitől sem lehet önkényesen megvonni! Abban az esetben, ha a közfoglalkoztatást nem sikerül helyben megszervezni, támogassuk az ingázást a legközelebbi elérhető munkahelyre! A közmunkavégzéshez való jog ne csak munkalehetőséget jelentsen, hanem egyben értelmes, értékteremtő munkavégzéshez való jogot is!
A helyi munkaerőpiac védelme és a politikai függőségi viszonyok erősödésének elkerülése érdekében a közfoglalkoztatás szervezése kerüljön állami vagy megyei hatáskörbe! A közmunkások mindenkori bérének összegét rögzítsük a mindenkori nettó minimálbér 80 százalékának szintjén!
A munkába állás ösztönzése érdekében a jövedelemletiltás alsó határát emeljük a mindenkori nettó minimálbér 60 százalékára! Az efölötti összeg legfeljebb 25 százaléka legyen levonható végrehajtás esetén!
A szakpolitikai javaslatcsomag a Friedrich-Ebert-Stiftung támogatásával készült.
