Magyarország az Európai Unió egyik legszegényebb tagállama, ahol az elmúlt bő évtized látványos gazdasági növekedése ellenére 2,5–3 millió ember él szegénységben. A szegénység tartós fennmaradása nemcsak társadalmi igazságtalanságot eredményez, hanem a gazdasági növekedést is visszafogja. A társadalmi mobilitás rendkívül alacsony, és a nélkülözés sok esetben generációkon át öröklődik.
A szegénység nem csak az egyén problémája, a magyar gazdaság egészének lehetőségeit visszaveti. A szegénység tartós visszaszorításának és a társadalmi mobilitás megerősítésének leghatékonyabb eszköze a nélkülözők segítése abban, hogy visszataláljanak a munkaerőpiacra, illetve hogy kevésbé legyenek kitettek a munkaerőpiac változásainak. Az Egyensúly Intézet számításai szerint legalább 463 ezer fő vonható be a munkaerőpiacra, ami középtávon a GDP 5–7%-os növekedését eredményezheti, 2024-es árakon 4050–5660 milliárd forintos kibocsátásnövekedéssel.
A potenciális munkaerő-tartalék legnagyobb része a fiatalok, a 15–24 éves korosztály köréből kerül ki. Emellett számottevő tartalék rejlik a középfokú végzettséggel rendelkező, 60 év feletti férfiak, illetve a közép- és felsőfokú végzettségű, 60–74 éves nők körében.
Aki nem tud megkapaszkodni a munkaerőpiacon, szociális szempontból különösen sérülékennyé válik: 2023-ban a munkanélküliek 44,6 százalékát, azaz nagyjából 100 ezer honfitársunkat fenyegette az elszegényedés. A tartós munkanélküliség a szegénységi csapda kialakulásához vezethet: az ismétlődő álláskeresési kudarcok és a rendszeres jövedelem bizonytalansága növeli az érintettek társadalmi kirekesztettségét.
Azonnali lépésekre van szükség ahhoz, hogy felszámoljuk a szegénységet, és kiutat biztosítsunk a szegénységi csapdából. Az Egyensúly Intézet javaslatcsomagja erre kínál szakpolitikai megoldásokat, a szegénységben élők foglalkoztatásának növelésén keresztül.
A teljes javaslatcsomag IDE kattintva elérhető.
A szakpolitikai javaslatcsomag a Friedrich-Ebert-Stiftung támogatásával készült.
