Európai uniós csatlakozásunk páratlan kitörési lehetőséget kínált a magyar vállalkozások számára. Az elmúlt közel két évtizedben hazánk az uniós források egyik fő kedvezményezettje volt, miközben az állam saját forrásaiból európai összevetésben is kiemelten sokat fordított vállalkozásfejlesztésre. Megnyílt az elvi lehetőség a magyar gazdaság duális szerkezetének megtörésére, vagyis arra, hogy csökkenjen a szakadék a termelékeny, a nemzetközi versenyben is fajsúlyos multinacionális cégek, illetve a kevésbé versenyképes, a hazai piacról kitörni nehezen tudó hazai tulajdonú vállalkozások között.
Az adatok azonban egyelőre arról tanúskodnak, hogy nem sikerült élnünk a történelmi lehetőséggel. Bár kétségkívül történt felzárkózás, a hazai tulajdonú kis- és közepes vállalkozások termelékenysége még mindig jóval elmarad az itt működő multikétól vagy a hasonló méretű régiós vállalkozásokétól, miközben régiós összevetésben igen kevés hazai tulajdonú vállalkozásnak sikerült nemzetközi bajnokká kinőnie magát. Ez különösen meglepő, ha figyelembe vesszük, milyen sok uniós és költségvetési forrást fordítottunk vállalati támogatásokra, vagy ha Magyarország felzárkózásának mértékét összevetjük azzal a fejlődéssel, amelyet legközelebbi régiós versenytársaink tudtak felmutatni.
