Hogyan segítsük a magyar vállalatok megerősödését?
Az Egyensúly Intézet szakpolitikai javaslatai az állami támogatások rendszerének megújításáról
Európai uniós csatlakozásunk páratlan kitörési lehetőséget kínált a magyar vállalkozások és általuk a teljes magyar gazdaság megerősődése számára. Az elmúlt közel két évtizedben hazánk az uniós források egyik fő kedvezményezettje volt, miközben az állam kiemelten sokat (az utóbbi években az EU-s átlag kétszeresét) fordította vállalkozásfejlesztésre. Az adatok azonban egyelőre arról tanúskodnak, hogy nem sikerült élnünk a történelmi lehetőséggel. Bár kétségkívül történt felzárkózás, a jellemzően hazai tulajdonú kis- és közepes vállalkozások termelékenysége még mindig jóval elmarad a Magyarországon működő multinacionális cégekétől, sőt még a többi visegrádi ország hasonló méretű vállalkozásaiétól is. Ráadásul régiós összevetésben igen kevés hazai tulajdonú vállalkozásnak sikerült nemzetközi bajnokká, azaz a nemzetközi piacon is meghatározó céggé kinőnie magát.
Ezért meg kell vizsgálni, mit tanulhatunk az eddigi tapasztalatokból: megfelelően használtuk-e fel a magyar gazdaságba beáramló forrásokat? Milyen formában és milyen vállalatokat érdemes támogatni? Tanulhatunk-e a sikeres országok példájából? Mit kellene másképp tennünk, ha szeretnénk hatékonyan hozzájárulni a magyar vállalatok megerősödéséhez és versenyképességünk növeléséhez?
Az eddigi magyar fejlesztéspolitikának négy fő jellemzője volt:
1. a külföldi működő tőke vonzására összpontosított;
2. erősen újraosztó és sok elemében belterjes volt;
3. a kkv-k viszonylag kevés állami támogatáshoz jutottak;
4. a támogatások a feldolgozóiparra fókuszáltak.
A korábbi sikeres fejlesztő államoktól a magyar módszer elsősorban abban különbözik, hogy elsősorban külföldi működő tőkére épít. Ugyanakkor a történelemben nem ismerünk olyan sikeres államot, amely hasonló úton, azaz kizárólag a feldolgozóiparra koncentrált külföldi tőke révén tudta volna kivezetni a gazdaságot a közepes fejlettség csapdájából.
Az EU-n belül Magyarország költi a legtöbbet állami támogatásokra: az előző EU-s költségvetési ciklusban évente a GDP 2,4 százalékát, szemben az EU átlagos 1,2 százalékával. Ez a jövedelmek erős újraosztásával jár, mivel még az EU-s források is jelentős hazai költségvetési társfinanszírozást igényelnek.
Magyarország ma Írország után a külföldi vállalatoktól leginkább függő ország az EU-ban. Hazánkban a versenyszféra által termelt hozzáadott érték nagyjából felét állítják elő külföldi tulajdonú vállalatok, ami jócskán meghaladja az EU-ban átlagos 30 százalékos arányt.
A külföldi működő tőke egyszerre lehetőség és kockázat. Előnye, hogy rövid távon javít a makrogazdasági mutatókon, és ennek előnyeit a hazai vállalkozások is élvezik. Hátránya ugyanakkor a jellemzően alacsony hozzáadott értékű termelés és a csekély mértékű átgyűrűző hatás – vagyis hogy a költségeihez mérten alig segíti a hazai vállalkozások termelékenységének javítását. További hátránya, hogy a tulajdonosi jövedelmek hazautalása miatt összességében drága finanszírozási forma más alternatívákhoz képest. Emellett a multinacionális vállalatok jelenléte munkaerőhiányos helyzetben a hazai vállalatoktól szívja el a munkaerőt. Összességében a főként a külföldi tőkére építő gazdaságfejlesztés nem hoz felzárkózást. A hasonló történelmi és gazdasági helyzetből induló pozitív európai példák (például Észtországé) fő tanulsága az, hogy az állami vállalkozásfinanszírozási stratégia csak akkor lehet sikeres, ha előtte az állam az oktatás, az adórendszer és a közigazgatás területén elvégzi a házi feladatát.
Az elsősorban a hazai kkv-kat célzó, nem egyedi alapon kiosztott támogatások sem tudtak érdemi felzárkózást eredményezni az elmúlt évtizedekben: bár a z operatív prog ramokon keresztül folyósított támogatások javítják a vállalatok fő üzleti mutatóit (állóeszközök, létszám, árbevétel), általában nem növelik a hatékonyságot, például a munkatermelékenységet. Ráadásul azokban az években, amikor az EU-s források intenzíven áramlanak az országba, a vállalatok nagyjából kétszer annyi támogatást kapnak, mint amennyi társasági adó befolyt tőlük.
Ezért az Egyensúly Intézet javaslata szerint a vállalkozásfejlesztés legfontosabb és egyúttal leghatékonyabb módja nem a vállalkozások állami forrásokból történő pénzügyi támogatása, hanem a magyarok tudásába való következetes, intenzív befektetés – a vállalati szféra legfontosabb strukturális problémáira (a képzett munkaerő hiányára, az alacsony hozzáadott értékre, az elavult termelési technológiákra stb.) a közoktatás mélyreható reformja a legnagyobb hasznot hajtó megoldás.
A nagy összegű egyedi támogatásokat használjuk szociális és patrióta célokra: kizárólag Szabad Vállalkozási Zónákban (SZVZ) támogassunk vállalkozásokat! Így a leszakadó térségek lakosságmegtartását és munkahelyteremtését tudjuk támogatni. A multinacionális vállalatokat csak akkor támogassunk, ha nincs olyan magyar vállalat, amely hasonló hatást tudna kifejteni a térségben!
Kutatás-fejlesztési támogatást csak akkor folyósítsunk, ha annak hasznából hazai szereplők is profitálnak! Kizárólag a kutatóintézetet vagy hazai vállalatokat magukba foglaló konzorciumok és klaszterek kaphassanak K+F támogatást! Feldolgozóipari hangsúly helyett támogassuk a szolgáltatásokat és a kreatív ágazatokat! Emellett kizárólag olyan beruházásokat támogassunk, amelyek nem rónak jelentős többleterhet az állami infrastruktúrára, és energetikailag önellátók!
Támogassuk intenzívebben a ma viszonylag kis méretű, de már nagyvállalatnak minősülő (250–1000 fős) cégeket! Az egyedi támogatásokra szánt keretekből csoportosítsunk át elitprogramjainkra – segítsük a nemzetközi bajnokok létrejöttét!
Alacsonyabb támogatási arányt a pályázatokban! Vagyis az állam, illetve az EU kisebb összegekkel nagyobb önrészű projekteket támogasson – ezáltal több projekt részesülhetne hatékonyabb és kevésbé torzító hatású segítségben.
Vonjuk be a bankokat az állami támogatások folyósításába! A pénzintézeteken keresztül folyósított állami támogatásokhoz a bankok is tegyék hozzá a saját pénzüket! A bankok intenzívebb bevonásával tehermentesítsük a túlterhelt Irányító Hatóságokat, ezáltal gyorsítva a pályázatok értékelését!
Nagyon kedvező pénzügyi feltételekkel juttatott állami támogatást csak az alkalmazottak képzése árán lehessen odaítélni!
A fejlesztéspolitika egy-egy kiemelt termelési ágazat támogatása helyett koncentráljon olyan hosszú távú társadalmi igényekre, mint a zöld átállás, a klímaalkalmazkodás, a digitális átalakulás vagy a társadalom elöregedése!
