Hogyan kezeljük a zöld átmenetet?
Az Egyensúly Intézet szakpolitikai javaslatai az épületszektor zöldítésével kapcsolatos rövid távú kihívások kezeléséről
A klímaválság elleni globális küzdelem keretében az Európai Unió – és annak tagjaként Magyarország – azt vállalta, hogy 2050-re eléri a teljes klímasemlegességet. Ehhez alapvetően át kell alakítanunk az életünket, a termelés módjától a közlekedésen át az otthonaink fűtéséig.
A klímasemlegesség eléréséhez minden szektorban csökkenteni kell az üvegházhatású gázok kibocsátását, ugyanakkor az épületszektorban már a következő években látványos eredményeket lehet elérni. Ehhez mindenekelőtt arra van szükség, hogy évi 100 ezer lakás mélyfelújításon essen át – így érhető el a teljes lakásállomány dekarbonizációja 2050-re.
A háztartási gázhasználat visszaszorítása a klímavédelmi célok elérése és az orosz–ukrán háború miatt látványosabbá vált energiabiztonsági kihívások kezelése miatt is sürgető feladat. Mindez ugyanakkor olyan rövid távú, gyakorlati politikai-gazdaságitársadalmi nehézségeket vet fel, amelyekre már ma fel kell készülnünk, hogy könnyebbé tehessük a zöld átmenetet.
Évi 100 ezer lakás mélyfelújítása során alapvetően három nehézségre kell megoldást találnunk: 1) az építőipari árak felfutása és a munkaerőhiány, 2) a villamosenergia-hálózat kapacitásainak korlátai, 3) a dekarbonizációhoz kapcsolódó szociális kihívások.
Egy általános épületfelújítási program tovább fokozná az építőanyagok árának évek óta tartó növekedését. Az építőiparban a munkaerőhiány növekedésével párhuzamosan a munka ára is drasztikusan emelkedett. Emellett Magyarországon a saját tulajdonú lakásban élők aránya csökken, míg a lakásbérlőké növekszik. Ha valóban elindul az évi 100 ezer ingatlan mélyfelújítása, annak árfelhajtó hatása miatt ez a trend várhatóan folytatódni fog: egyre kevesebben fognak tudni saját lakást vásárolni, illetve a vásárlók egyre nagyobb részének kell ehhez egyre nagyobb hitelt felvennie.
Az épületek mélyfelújításával az egyedifűtésből el kell tűnnie a kőszénnek és a lignitnek. Ez az intézkedés súlyos szociális feszültségeket okozhat, ráadásul lökést adhat az ellenőrizetlen hulladékégetésnek is.
Az információhiány és a felújítások bürokratikus útvesztője már önmagában is visszafoghatja a felújítási kedvet. Az állampolgároknak ma túl nehéz kideríteniük, milyen támogatási és kedvezményes hitelezési konstrukciók léteznek, illetve a felújítások szakmai tartalmában és árazásában is gyakran támpont nélkül maradnak.
A felújítási hullám a lakossági napelemrendszerek számát is növelni fogja, ami az elektromos hálózat nem megfelelő felkészítése esetén zavarokat okozhat. Ezért előzetesen mérjük fel az elektromos hálózat kapacitását és a szükséges fejlesztéseket!
Az alapanyagárak és a munkaerőhiány növekedésének elkerülésére dolgozzunk ki választási ciklusokon átívelő épületenergiahatékonysági programot! Mindenekelőtt mérjük fel a teljes lakásállományt! Ehhez minden lakóingatlanra legyen kötelező öt éven belül épületenergetikai tanúsítványt készíttetni! A tanúsítvány szolgáljon „felújítási útlevélként”: legyen az alapja minden jövőbeli felújítási támogatásnak!
Az építőipari kapacitáshiány csökkentése érdekében helyezzük a hangsúlyt az új építésekről a felújításokra! Jelöljünk ki egyértelmű felújítási sorrendet: kezdjük vagy a jellemzően alacsony energiahatékonyságú Kádár-kockákkal, vagy a legköltséghatékonyabban felújítható panelekkel! A hazai vállalkozások piaci részesedése vagy az import célzott növelésével szélesítsük az épületenergetikai beruházásokhoz szükséges termékek kínálatát!
A szakképzésben kössük össze a munkaerőpiaci nehézségek kezelését a zöld átmenet megvalósításával! Az álláskeresési járadék folyósításának időtartama alatt támogassuk az építőipari hiányszakmákra való átképzést! Könnyítsük meg az Európai Unión kívüli építőipari szakemberek munkavállalását Magyarországon!
A lakhatási nehézségek kezelésére indítsunk közhasznú és szociális bérlakásprogramot! Az árfelhatjó hatás csökkentése érdekében szorítsuk vissza a befektetési célú lakóingatlan-vásárlást a vagyonszerzési illeték megemelésével olyan esetekben, amelyekben a vevőnek már van lakástulajdona!
A szilárd tüzelésből származó légszennyezés növekedésének elkerülése érdekében újítsuk meg a tüzelőtámogatási rendszert – töröljük el a szociálistüzelőtámogatás 5000 fős lakosságszám-korlátját, és vonjuk ki a támogatott tüzelőanyagok köréből a kőszenet és a lignitet!
Tűzzünk ki olyan hosszú távú határidőt, amikortól már nem lesz elérhető a felújítási támogatás, vagy csak kevésbé előnyös konstrukcióban! Hozzunk létre egyablakos tanácsadói irodahálózatot, amelynek keretében akkreditált szakemberek menedzselik a felújításokat!
