Az Egyensúly Intézet javaslatai a magyar közlekedési infrastruktúra fejlesztésére
Magyarország földrajzi elhelyezkedéséből adódóan az európai közlekedési folyosók megkerülhetetlen metszéspontja. Bár az állam jelentős forrásokat, évente a GDP mintegy 4 százalékát fordítja a szektorra, az elmúlt évtizedek fejlesztési modellje súlyos strukturális egyensúlytalanságokat eredményezett. Az Egyensúly Intézet elemzése rámutat: a magyar közlekedési infrastruktúrát a „kétsebességesség” jellemzi, ahol a modern gyorsforgalmi utak mellett a vasúti hálózat és a mellékúthálózat állapota kritikus mértékben leromlott. A fenntartható fejlődéshez és a nemzeti versenyképesség megőrzéséhez teljes szemléletváltásra, valamint a beruházási prioritások radikális átrendezésére van szükség.
A jelenlegi rendszer egyik legégetőbb problémája a közbiztonság: Magyarországon a megtett kilométerekre vetített halálos közúti balesetek száma az európai uniós átlag több mint duplája. A közlekedés vasútra terelése ezért nem csupán környezetvédelmi, hanem életvédelmi kérdés is.
A vasúti hálózatot évtizedes alulfinanszírozottság sújtja. Míg 2010 és 2022 között az állam közel 2000 milliárd forintot költött autópályákra, a vasúti infrastruktúrára jutó források ettől 500 milliárddal elmaradtak. Ennek következményei kézzelfoghatóak:
- Kritikus pályaállapot: A személyforgalmi hálózat 50 százalékán, azaz 3347 kilométeren van érvényben valamilyen műszaki hiba miatti sebességkorlátozás.
- Elöregedett flotta: A MÁV járműparkjának átlagéletkora eléri a 40-50 évet, és a kocsiknak csupán a negyedében működik hatékony klímaberendezés a nyári kánikulában.
- Alacsony villamosítottság: A magyar vonalaknak csupán 45 százaléka villamosított, ami jelentősen elmarad az 57 százalékos uniós átlagtól.
- Elszigetelődő vidék: A lakosság 40 százaléka él 5 kilométernél távolabb a legközelebbi vasútállomástól, ami jóval magasabb az EU 31 százalékos átlagánál.
A közúti hálózat esetében a kettősség még szembetűnőbb. Míg a gyorsforgalmi úthálózat sűrűsége európai szinten is kimagasló, a mellékúthálózat 46 százaléka „rossz”, 8 százaléka pedig „nem megfelelő” állapotú. Ez gátolja a vidéki térségek felzárkózását és a munkavállalók mobilitását.
Az Egyensúly Intézet szerint a „folyamatos tűzoltás” helyett átfogó stratégiára van szükség, amely a meglévő vagyon megőrzésére és a vasút modernizációjára fókuszál.
- Pénzügyi prioritások kiegyenlítése: A nemzeti költségvetésben a vasútfejlesztésnek a közúttal egyenrangú prioritást kell kapnia. Stabil, több évre előre tervezhető finanszírozást kell biztosítani az infrastruktúra és a járműpark karbantartására.
- Vasútvillamosítási program: 2030-ig 50 százalékra kell növelni a villamosított vasútvonalak arányát az energiahatékonyság és a károsanyag-kibocsátás csökkentése érdekében.
- A gördülőállomány megfiatalítása: Egy 10-15 éves járműfejlesztési stratégia keretében új szerelvények beszerzésére és a használt, de jó állapotú európai járművek piacának kiaknázására van szükség.
- Nagysebességű vasút: Szimbolikus és stratégiai lépésként ki kell építeni a Budapest–Bécs nagysebességű vasútvonalat, amely 200 km/h feletti sebességet tenne lehetővé, tehermentesítve az M1-es autópályát.
- Áruszállítás sínekre terelése: Olyan szabályozási és pénzügyi ösztönzőkkel, mint a pályahasználati díjkedvezmények, növelni kell a vasúti árufuvarozás részarányát.
- Mellékutak felújítása: A közútfejlesztésben az új építkezések helyett a meglévő mellékutak karbantartására kell koncentrálni. A közútfenntartásra fordított kiadásokat a GDP 0,18 százalékáról a visegrádi országok 0,30 százalékos szintjére kell emelni.
Egy sikeres közlekedéspolitikai fordulat nemcsak a mobilitást javítaná, hanem a magyar gazdaság versenyképességét és a vidék felzárkózását is szolgálná, megteremtve egy élhetőbb, zöldebb és biztonságosabb Magyarországot.
