Fukuyama és Stumpf az Egyensúly Intézet első konferenciáján

nov 11, 2020

Az Egyensúly Intézet 2020. október 13-án Francis Fukuyama-t, a Stanford Egyetem professzorát és Stumpf Istvánt, a Társadalomtudományi Kutatóközpont munkatársát látta vendégül. A szakmai program az első volt az agytröszt Future Forum Danubia című rendezvénysorozatból.

A rendezvény köszöntőjét Boros Tamás, az Egyensúly Intézet igazgatója tartotta. Boros Tamás ismertette az agytröszt célkitűzéseit: a jövőorientált agytröszt célja, hogy a magyarországi közbeszéd arra fókuszáljon, mit lehetne tenni annak érdekében, hogy az országunk 10 év múlva sikeresebb legyen. Az agytröszt munkatársai a káros útfüggőségek megtöréséről írtak a Magyarország 2030 címet viselő kötetükben is, valamint a továbbiakban is olyan ambiciózus, de a politikai és gazdasági realitásokat figyelembe vevő ötleteken dolgoznak – legyen szó külpolitikáról, oktatásról, ökopolitikáról – amelyek elősegítik az ország fejlődését.

A megjelent kötet egyik kulcstétele a bizalom növelése. E tételt követve vált a polgárok egymás közti, valamint az állam és polgárok közötti bizalom erősítésének kérdése az első szakmai beszélgetés központi témájává. Az Egyensúly Intézet önmaga példázza az egymásba vetett bizalom sikerességét: az agytröszt a létrejöttét a 21. század új Széchényieinek köszönheti, akik bízva a célkitűzésekben saját vagyonukból támogatták az Egyensúly Intézet elindulását.

A rendezvény első előadója, Francis Fukuyama a beszélgetés során az állampolgárok és kormányok közti bizalom helyreállításának szükségességét hangsúlyozta.

Fukuyama szerint az elmúlt évtizedekben a világot globális kihívások sora rázta meg. A válságokban közös, hogy mindegyik próbára tette a liberális demokráciákat is. Kína és Oroszország példázzák az autoriter rendszerek 21. századi működési módjait: Putyin Oroszországa nem volt képes hatékony gazdasági modellt kiépíteni, az ország vezetője ezt a gyengeséget a katonai kiadások fokozásával kompenzálta, míg Kína a gazdasági erejét kihasználva terjeszkedik. Az autoriter államok mellett azonban aggasztó jelenség a populista nacionalizmus hangjainak megerősödése és terjedése. A populista vezetők választás útján kerültek hatalomra, azonban a vezetésük alatt a fékek és egyensúlyok rendszere megingott, elkezdődött az erőforrások központosítása a média és a jogrendszer átalakításával.

Fukuyama szerint fontos kérdés, hogy miért pont a 21. század elején erősödik a populizmus? Több ország esetében a jelenség a gazdasági változások eredménye. A globalizáció, amelyet összekötöttünk a sokak számára elérhető jóléttel, kéz a kézben jár az egyenlőtlen elosztással is. A globalizáció sok fejlett országban a munkásosztály elszegényedését jelentette, amely táptalajt biztosított a populizmus terjedésének.

Közép- és Kelet-Európában – Fukuyama véleménye szerint – a kultúrában szükséges keresni a megosztottság gyökereit. Az Európát elsöprő világháborúk a nacionalizmus egy szélsőséges formáján alapultak. A háborúk utáni identitásdilemmák feloldásának egyik lehetséges módjává az Európai Unió célkitűzése vált: olyan európai önkép megteremtése, amely nem zárja ki az országok nemzeti identitását sem. Azonban a várt európai identitás nem jött létre, egy átlagos állampolgár könnyebben bízik a populista, nemzeti értékeket hangoztató politikusban, semmint szupranacionális szervezeteket támogatókban. Fukuyama úgy gondolja, a régiónkban tapasztalható törések nem olyan régiek, hogy azok ellehetetlenítenék a közösségi bizalom újraépítését. A változtatások elindítása után 5-10 éves periódus szükséges ahhoz, hogy az értékek megszilárduljanak, így a reformokat minél előbb el kell kezdeni. A bizalom kiépítéséhez azonban alapfeltétel, hogy megismerjük azokat a nézőpontokat és világnézeteket, amelyekkel nem értünk egyet. Fukuyama a bizalmat és az együttműködést nevezte meg az országok sikerének kulcsaként. Innovációk akkor születhetnek, ha az egyének mernek kockázatot vállalni, valamint, ha a kormányok támogatják ezt a magatartást, bíznak a polgáraikban.

Fukuyama szerint a koronavírus-járvány megmutatta azt, hogy kik a jó vezetők és hogy mire képes a demokrácia. A világjárvány hatására újraértékeltük az emberi kapcsolatainkat és a kormánnyal való viszonyunkat is. A járvány hatásos kezelése, az állam és polgárok közti bizalom fenntartása a jó vezetők ismérveivé váltak, míg az alkalmatlan vezetők megbuktak. A médiának köszönhetően az emberek látják egyes országok válságkezelési stratégiáit, így össze is tudják mérni azok sikerességét.

Fukuyama kifejtette, hogy az identitás egy állandóan változó és több tényező összeségéből álló rendszer. Az identitást formálhatja a munkahelyünk, a nemünk, azonban az interneten ezek az identitáselemek egy speciális közegbe kerülnek. A liberálisok nem hisznek abban, hogy a nemzeti identitás fontos, helyette univerzális értékeket hangsúlyoznak, Fukuyama viszont azt állítja, hogy a demokratikus értékeken alapuló nemzeti identitás érték a liberális demokráciák számára is.

Stumpf István előadásában az intézmények közti bizalomra fókuszált, bemutatva Magyarország, a közép-európai régió, valamint európai országok bizalomstruktúrájának jellegzetességeit. Kiindulási alapként a hetvenes években megjelenő, paradigmaváltó könyv egy fő tételét vázolta fel: Ronald Inglehart a Silent Revolution címet viselő kötetben kifejtette, hogy elsősorban a fiataloknál megfigyelhető egy, a materiális értékrendről posztmateriálisra történő eltolódás. Stumpf szerint a kultúra és identitásrobbanás kérdéskörei az értékrendbeli eltolódás miatt át fogják rajzolni a politikai törésvonalakat. Míg a jobb-bal törésvonalát korábban gazdasági kérdések határozták meg, mára a baloldal a marginalizált csoportok érdekvédelmét tette elsődlegessé, a jobboldalon pedig a tradicionális nemzeti identitás kérdése került előtérbe.

Az intézményekkel szembeni bizalom szintje a várakozással ellentétes eredményeket mutat: Magyarországon régiós összehasonlításban is kiemelkedő az intézményekbe vetett bizalom. Az idősoros vizsgálatok alapján látszik, hogy a bizalom a 2008-as válság során tört meg igazán. A bizalmi szint Magyarországon 2002-ben az EU-s átlaghoz közelített, ami azt jelenti, hogy a kormánnyal való elégedettség a kétezres években nagyon erős volt és a gazdasági válság hatására roppant meg.

Stumpf szerint a koronavírus kapcsán előtérbe kerül az intézményekkel szembeni bizalom minősége. Míg az első hullám tapasztalatai alapján azt látjuk, hogy a kormányok sikeresen vették a kihívásokat, a második hullám kezelése kapcsán eltérő eredmények születhetnek, hisz most a kormányok más válságkezelési formák mellett döntöttek. A digitális média ezt a folyamatot bármelyik irányba ellökheti. Elképzelhető, hogy a válságkezelés kapcsán az internet tovább tudja fokozni az elégedetlenséget is.

Stumpf a Századvég Alapítvány, az első magyar agytröszt korábbi vezetőjeként felidézte, hogy mennyire nehéz a pártpolitikában zajló megosztottság rétegeit átlátni. Véleménye szerint nagy szükség van arra a tudásra, amelyet az Egyensúly Intézet ajánl fel a pártoknak, ugyanis a társadalomnak elege van a megosztottságból. Véleménye szerint az agytrösztök recepteket adhatnak, elindíthatják a pártok közötti gondolatcserét, az egymás meggyőzését szolgáló racionális és nyugodt, szakmi diskurzusokat.

Az esemény az OTP Bank és a Friedrich-Ebert-Stiftung budapesti irodájának támogatásával valósult meg.