A nemcselekvésnek ára van – helyzetkép és megoldások 14 pontban
Jóllétünk és kiegyensúlyozott életünk alapvető feltétele a tiszta és egészséges környezet. A klímaválság hatásai közvetlenül meghatározzák hétköznapi közérzetünket és életminőségünket: a rendelkezésre álló víz mennyisége és minősége, az energiatermelés és -fogyasztás módja és biztonsága, a mezőgazdaság működése és az élelmiszer-ellátás biztonsága vagy az egészségünk állapota mind kapcsolódik a klímaváltozáshoz.
A nemcselekvésnek ára van. Ha nem sikerül tenni a klímaváltozás még elkerülhető hatásai ellen, akkor a magyar emberek életszínvonala nem változatlan lesz, hanem rosszabbra fordul. A klímaváltozás már elkerülhetetlen hatásaihoz minél előbb alkalmazkodnunk kell; ugyanakkor egyáltalán nem mindegy, mekkora változáshoz kell alkalmazkodni. Ezért az alkalmazkodásnak és a kibocsátáscsökkentésnek párhuzamos, egymást erősítő szakpolitikáknak kell lenniük.
Magyarország nem megtartja, hanem elengedi a vizet. Felszíni vízkészletünk 94 százaléka külföldről érkezik. Ha csak belső megújuló vízkészlet nagyságát nézzük, az EU tagállamai közül az utolsó előtti helyen állunk. A hazánkban hasznosítható vizek jelentős részének mennyisége és minősége tehát olyan, a határainkon kívüli hatásoknak van kitéve, amelyekre nincs befolyásunk. Mindeközben évente mintegy 1,8 km³ vizet vezetünk el a mezőgazdasági területekről, ami nagyjából a Balaton vízmennyiségének felel meg. A felszín alatti vízkészletek egyes térségekben 3–5 métert, a Homokhátságon akár 8 métert is süllyedtek.
Az ivóvíz iránti igény nő, miközben az ivóvízbiztonság csökken. A fordulat kulcsa a víz helyben tartása: a folyók kanyargóssá tételével, az árterek szélesítésével, a vizes élőhelyek helyreállításával, a vízelvezető csatornák vízmegtartó használatával és a városok szivacsvárosokká alakításával időt kell adni a víznek, hogy a talajba szivárogjon.
A klímaváltozás az energiaellátás biztonságát is veszélyezteti. 2026 nyarán a Paksi Atomerőmű teljesítménye az eredeti 2000 MW-ról augusztus elejére 240 MW-ra esett vissza a Duna alacsony vízállása és magas hőmérséklete miatt. A kiesés miatt szükséges többletimport költsége mintegy 37 milliárd forint volt. Eközben a nyári villamosenergia-csúcsterhelés 7,2 GW-ra nőtt, ami igen jelentős ugrás a korábbi évek 6,3-6,6 GW körüli értékéhez képest. A napelemek a déli időszakban ugyanakkor csaknem megfelezték a rendszer más forrásokból kielégítendő igényét. Ez arról tanúskodik, hogy a napelemes kapacitás jelentős importkiváltási és ellátásbiztonsági funkciót is betöltött.
Az energiapolitikai probléma így nem az, hogy az elmúlt években túl sok napenergia épült, hanem az, hogy a termelési portfólió többi eleme nem alkalmazkodott megfelelően ehhez a változáshoz. A válasz nem pusztán új termelőkapacitások építése: csökkenteni kell a fogyasztást és növelni a rendszer rugalmasságát. Ehhez a szélenergia bővítésére, energiatárolásra, okos fogyasztásmenedzsmentre és évente legalább 100 ezer lakóingatlan mélyfelújítására van szükség.
Az aszály már trendszerű probléma a mezőgazdasági termelésben. Az extrém módon aszályos 2022-es évben 1,4 millió hektárra érkezett mezőgazdasági kárbejelentés, 2026 augusztusának végéig ez a szám már több mint 1,5 millió hektár. Az ország területének mintegy 98 százalékán közepes vagy annál súlyosabb mezőgazdasági aszály volt, a kukorica esetében 60–80 százalékos hozamcsökkenés várható ennek következtében.
A vízhiány és a talajok állapotának romlása hosszabb távon is szűkíti a mezőgazdaság mozgásterét. A növénytermesztés nehéz helyzete az állattartásra is hat. Az aszály egyszerre sújtja a legelőket, a szálastakarmányokat és a silókukoricát is. Az ország egyes területein harmadára esett a szénatermés, és a kialakult hiány miatt a bálánkénti ár a duplájára emelkedett. A szakpolitikai irányváltásnak ezért a víztakarékos, alkalmazkodó gazdálkodást kell ösztönöznie, szárazságtűrő növényekkel, talajtakarással, csökkentett talajbolygatással, precíziós öntözéssel és a vizet helyben tartó gazdálkodással.
A klímaváltozás az erdőket és a zöldinfrastruktúrát is veszélyezteti. A fapusztulás mértéke 2017 és 2025 között mintegy ötszörösére nőtt, és 2022 óta tartósan magas szinten van. A hosszú, száraz időszakok nagyban növelik az erdő- és vegetációtüzek kockázatát is.
Városi környezetben is érdemes megvizsgálni a fák pusztulásának mértékét és hatásait. Országszerte tömeges lombkorona-elszáradás figyelhető meg. Becslések szerint a Budapest területén található egymillió fából 2035-re 350 ezer fog elpusztulni: hőszigethatás-csökkentő funkciójuk mellett a vízmegtartó hatásuk is el fog veszni, emellett a tisztább levegő biztosításában és a mentális egészség megőrzésében játszott funkciójuk is.
A klímaváltozás emberéletekben is mérhető. A 2026 júniusi hőkupola és az augusztusi hőhullám által okozott, becsült többlethalálozás Magyarországon 640 fő volt. Júniusban négy egymást követő napon 29 °C fölött volt a napi középhőmérséklet, ilyenre korábban nem volt példa a hazai mérések történetében. A hőhullámos napokon átlagosan 10 százalékkal nőtt a mentőszolgálat riasztásainak száma, a júniusi hőkupola alatt pedig napi 400–450 többletriasztás történt. A munkahelyeken a túlzott hőség és a hőstressz nemcsak a dolgozók életét és egészségét veszélyezteti, hanem a globális gazdaságra is súlyos pénzügyi terhet ró.
A tartós nyári hőhullámok a munkatermelékenység romlásán keresztül átlagosan 0,3-0,6 százalékos GDP-kiesést okoznak az európai – és így a magyar – gazdaságban. A megoldás a megelőzés megerősítése: a népegészségügyi szemléletű alapellátás, a hőstresszel szembeni védelem és az élhetőbb, zöldebb települések együtt csökkenthetik a klímaváltozás egészségügyi árát.
Ezeknek a beavatkozásoknak a megfelelő megalapozásához nélkülözhetetlen a klimatikus, a vízügyi, a talaj- és tájhasználati továbbá egyéb, kapcsolódó adatbázisok összekapcsolása, illetve az adatok előállítására fordított állami források folyamatos biztosítása.
A fenti területek ugyanannak a válságnak a különböző oldalait mutatják. A vízmegtartás biztonsági, mezőgazdasági, energetikai és települési kérdés is, az energiahatékonyság egyszerre klímapolitika és ellátásbiztonság, a megelőzés pedig egyszerre egészségpolitika és gazdasági érdek. Magyarországnak ezért nem különálló válságokra adott különálló válaszokra, hanem összehangolt alkalmazkodási és kibocsátáscsökkentési politikára van szüksége. Olyanra, amely a klímaváltozásból fakadó veszteségek megelőzése és kezelése mellett a víz-, energia-, agrár- és egészségbiztonságot is erősíti.
