Hogyan tegyük vonzóbbá a nagyvárosainkat?
Az Egyensúly Intézet szakpolitikai javaslatai a városi szétterjedés kezeléséről
Hazánkban a nagyvárosok fogynak, miközben agglomerációik lakossága bővül: Budapestről és a megyeszékhelyekről is gyorsul az elvándorlás. 1990 és 2022 között Budapest lakossága több mint 300 ezer fővel, a többi régióközponté összesen mintegy 200 ezer fővel csökkent, és mindössze négy város esetében figyelhető meg némi növekedés – ebben a folyamatban az ország össznépességének fogyása mellett a fő ok a nagyvárosokból az agglomerációkba költözés. A visegrádi országok fővárosai közül egyedül a magyar fővárost hagyják el többen, mint ahányan odaköltöznek. A jelenlegi tendenciák folytatódása esetén 2051-ig a magyar régióközpontok lakossága további 290 ezer fővel, 11 százalékkal fog fogyni.
Bár az agglomerációs és a vidéki életnek számos előnye van, nemzetgazdasági, versenyképességi és környezetvédelmi szempontból több érv szól a bővülő, fejlődő nagyvárosi központok mellett. A nagyvárosi központok megfelelő tervezés esetén fenntarthatóbbak, mérethatékonyabban működnek, és jobban ki tudják aknázni a munkavállalók szellemi és innovációs kapacitásait, mint az agglomerációk. Az agglomerációs kistelepülésekkel összehasonlítva a nagyvárosokban lakók könnyebben hozzáférhetnek az alapvető fontosságú egészségügyi, oktatási, szociális szolgáltatásokhoz, így a jól szervezett nagyvárosok a társadalmi mobilitást is jobban szolgálják. Az agglomerációk felduzzadása ezzel szemben a növekvő mértékű ingázás miatt több károsanyagkibocsátással és a közlekedési infrastruktúra túlterhelésével, valamint az infrastruktúra-fejlesztéshez kapcsolódó extra költségekkel jár.
A városi szétterjedés három fő oka:
- a lakhatási költségek,
- az életminőséget meghatározó tényezők (a több zöldterület és a tisztább levegő iránti igény, az infrastrukturális ellátottság),
- valamint az utazási költségek.
Így a szakpolitikai beavatkozásoknak is ezeket a tényezőket kell befolyásolniuk.
Középtávon három trend is a szuburbanizációt fogja tovább erősíteni: a nagyvárosi lakhatás drágulása, a távmunka várható terjedése, valamint az ingázás könnyebbé válása. A nagyvárosi szétterjedés ugyanakkor nem eleve elrendelt adottság, hanem szakpolitikai eszközökkel, tudatos, hosszú távú stratégiai tervekkel befolyásolható folyamat. Ha Magyarországot a jövőben tisztább, okosabb és versenyképesebb országként képzeljük el, vonzóbbá és élhetőbbé kell tennünk a nagyvárosainkat.
Legyen megfizethető a lakhatás! Ennek érdekében ösztönözzük a lakóingatlanok hosszú távú bérbeadását: az egy évnél hosszabb időre szóló szerződések esetén a bérbeadás legyen adómentes! A magánbérleti piacon a kockázatok csökkentése érdekében tegyük kötelezővé a formaszerződéseket és a bérbeadás regisztrációját! Kedvezményes lakáskiadási áfával segítsük a vállalkozói bérlakáspiac megerősödését!
A lakásokból tereljünk irodaépületekbe minél több munkahelyet! Korlátozzuk évi 90 napban a lakóingatlanok rövid távú kiadásra való hasznosítását! Adóztassuk meg a tartósan üresen álló lakásokat és a magántulajdonban lévő lakásirodákat!
Az önkormányzatok bővíthessék a lakáskínálatot a tartósan üresen álló ingatlanok bérbeadásával! Hozzunk létre önkormányzati ingatlanvagyonkezelőket, amelyek a városok lakásvagyonának értéknöveléséért, az ingatlanok komplex fejlesztéséért, bérbeadásáért és adásvételéért felelnek! Célzott támogatási programot és adókedvezményt a leromlott állapotú magántulajdonú és önkormányzatilakásállomány korszerűsítésére! A társasházakban akár a tulajdonosok kétharmada is dönthessen a korszerűsítési beruházásokról!
A nagyvárosok ne kifelé, hanem befelé terjeszkedjenek! Ennek érdekében a lakáskínálatot növeljük a használaton kívüli, alulhasznosított barnamezős területek, illetve foghíjtelkek beépítésével – de csak azokon a területeken, amelyek tömegközlekedési és egyéb infrastruktúrával jól el vannak látva, illetve ahol a befektetőkkel sikerül megállapodni a megfelelő mértékű fejlesztésekről! 2028-ra Budapestnek legyen hosszú távú toronyházkoncepciója! Az ingatlanfejlesztők akkor építhessenek magasabb házat, akkor növelhessék a beépíthetőséget, ha száz épített lakásonként legalább egyet önkormányzati tulajdonba adnak, amelyeket aztán szolgálati lakásként lehet hasznosítani!
Tegyük élhetőbbé a nagyvárosi központokat! Tűzzük ki célul, hogy a városi polgárok egyre növekvő számban járhassanak autózás nélkül parkba, boltba, rendelőbe, oktatási és egészségügyi intézményekbe! A 15 perces város megvalósítása érdekében támogassuk a kerékpározást, a gyalogos elérhetőséget és az újszerű mikromobilitási formákat!
A városi élet zöldítése érdekében vezessünk be tiszta zónákat a nagyvárosokban! A városi zöldterületellátottság az évtized végére érje el a 9 m2/fős értéket! Hozzunk létre zöld sugárutakat a nagyvárosokban! A nagyvárosi mellékutakon csökkentsük 30 km/h-ra a sebességhatárt!
Az önkormányzatok hozzák létre a szolgáltatási tanúsítványok rendszerét, amely tájékoztatja a vevőt a lakás szolgáltatási ellátottságáról! Rendeljünk kötelező infrastrukturális minimumot a nagyobb fejlesztésekhez!
Nagyvárosaink legyenek vonzóak az innovatív, kreatív emberek és cégek számára! Az 50 000 fő feletti nagyvárosokban hozzunk létre Városfejlesztési Központokat az adatalapú városfejlesztés érdekében! Hozzuk létre és üzemeltessük nagyvárosaink digitális mását! Az állam a feldolgozóipar helyett a szolgáltatási szektorban és a kreatív ágazatokban létrejött munkahelyeket támogassa! 2030-ra növeljük 50 százalékkal a nagyvárosi kollégiumi férőhelyek számát! Hozzunk létre kreatív és innovációs csomósodási központokat!
