Hogyan legyen mindenkinek munkája?
Megjelent az Egyensúly Intézet javaslatcsomagja
Hogyan lehet Magyarországon egyszerre munkaerőhiány és munkanélküliség? Erre a kérdésre keresi a választ az Egyensúly Intézet agytröszt legújabb tanulmánya, amely egyúttal rövid és hosszú távú javaslatokat is kínál a probléma megoldására.
Magyarországon még a koronavírus-járványt megelőző fellendülés idején is közel százezer munkahely volt betöltetlen a vállalati szektorban. Eközben majdnem negyedmillió ember keresett munkát. A magyar munkaerőpiac működési zavarai visszavetik Magyarország gazdasági növekedését és az emberek jólétét. Az Egyensúly Intézet korábban feldolgozatlan, járási szintű adatok alapján vizsgálta meg, mi is okozza ezeket a zavarokat, illetve hogyan lehetne egyszerre enyhíteni a munkaerőhiányt és a munkanélküliséget.
Amint arra az Egyensúly Intézet tanulmánya rámutat, az adatok alapján a tartós munkaerőhiány egyik fő oka az, hogy az álláskeresők alacsonyabban képzettek, mint amilyet a meghirdetett álláshelyek megkövetelnének. A közkeletű tévhittel szemben diplomás munkanélküliség gyakorlatilag nincs, ezzel szemben a legfeljebb nyolc általánost végzettek küszködnek a legnagyobb nehézségekkel az álláskeresés során. A másik fő problémát a földrajzi illeszkedési zavarok okozzák. Nem csupán arról van szó, hogy Nyugat-Magyarországon több az álláslehetőség, míg a munkanélküliek Kelet-Magyarországon élnek nagyobb arányban; a rosszul szervezett tömegközlekedés vagy az utazással járó anyagi terhek miatt sok munkavállalónak még a 10-20 kilométeres ingázás is problémát okoz.
Az Egyensúly Intézet javaslatai szerint a munkaerőhiány és a munkanélküliség csökkentése érdekében támogatni kell a munkavállalók rövidtávú mobilitását, illetve ahol szükséges, a közösségi közlekedés újraszervezésével is segíteni kell az ingázást. A leszakadó térségek megerősítése érdekében radikálisan bővíteni kell a szabad vállalkozási zónákon belüli munkahelyteremtés célzott támogatását.
Az álláskeresési juttatásokat úgy kell átalakítani, hogy azok ne akadályozzák, hanem segítsék a munkába állást: a minimálbér 150 százalékára kell emelni az álláskeresési járadék összegének felső határát, és a nettó minimálbér 90 százalékában kell meghúzni az alsó határt. A járadék jogosultsági idejét 3 hónap helyett 10 hónapban kell megszabni, hogy az jobban megközelíthesse az álláskereséshez szükséges valós időtartamot. 5 hónapon át a korábbi munkaviszonnyal nem rendelkezők is legyenek jogosultak álláskeresési támogatásra – ők utólag, a későbbi munkabérük után befizetett járulékaikkal fedeznék azt.
Emellett ugyanakkor az álláskeresőknek a munkaügyi hatóságokkal való együttműködési kötelezettségét is szigorítani kell, hogy megelőzzük a bőkezűbb támogatások pazarlását. A munkaügyi hivatalok krónikus leterheltségét már az elérhető állami digitális adatbázisok összekapcsolásával és bizonyos feladatok automatizálásával is radikálisan lehetne csökkenteni – így elérhetővé válhatna, hogy egy ügyintézőnek ne kelljen kétszáznál több álláskeresővel foglalkoznia.
A munkapiaci illeszkedési zavarokkal kapcsolatos legfontosabb hosszú távú teendő ugyanakkor a magyarok képzettségi szintjének javítása: az emberekbe való befektetés a leginkább megtérülő befektetés. Az általánosan jó minőségű, esélyteremtő közoktatás létrehozása révén csökkenteni kell az iskolai lemorzsolódást, a kiterjesztett szociális ösztöndíjakkal és a több kollégiumi férőhellyel pedig segíteni kell a hátrányos helyzetű fiatalok részvételét a felsőoktatásban. Emellett alapjaiban kell újragondolni a szakképzés rendszerét, mindenekelőtt az átváltható alapkészségek fejlesztésére helyezve a hangsúlyt. A bölcsődei férőhelyek növelésével és adókedvezményekkel támogatni kell a kisgyermekes anyák visszatérését a munkaerőpiacra.
Az Egyensúly Intézet tanulmánya munkaerőpiac illeszkedési zavarairól innen, a részletes javaslatcsomag pedig innen tölthető le.
—
Bővebb információ:
Boda Tímea
kommunikációs vezető
+36 20 9232 932
[email protected]
Az Egyensúly Intézet Magyarország független agytrösztje. A döntéshozók és a nyilvánosság élénk érdeklődése mellett az ország fejlődését szolgáló, vonzó és megvalósítható jövőkép megalkotásán és arra épülő szakpolitikai javaslatokon dolgozik, amelyek túlmutatnak a jelenlegi magyarországi politikai diskurzusok keretein. Feladatának tartja meghaladni a hagyományos pártpolitikai-ideológiai szembenállásokat, hogy hatékony és messzire tekintő megoldásokat találhasson a 21. század új kihívásaira.
