Hogyan legyen Magyarország vízben gazdag ország?
Az Egyensúly Intézet szakpolitikai javaslatai a magyar vízbiztonság hosszú távú megteremtéséről
A következő évtizedekben világszerte növekedni fog a megfelelő mennyiségű és minőségű víz jelentősége. A vízbiztonság, a tiszta ivóvízhez való hozzáférés, a víz mint a mezőgazdaság, az ipar, a kereskedelem vagy a turizmus számára kulcsfontosságú erőforrás kiszámítható elérhetősége egyre kevésbé lesz magától értetődő adottság.
Hazánk a közkeletű vélekedéssel szemben nem víznagyhatalom, hanem vízhiányos ország. A magyar felszíni vízvagyon 94 százalékban külföldről érkező folyóvizekből származik. Az egy főre jutó, az ország területén képződő vízkészlet alapján hazánk globálisan csupán a 164., az EU 27 tagállama közül pedig az utolsó előtti helyen áll. Ez komoly kockázatokkal jár: a hazánkon átfolyó vizek mennyisége és minősége olyan, a határainkon kívüli hatásoknak van kitéve, amelyekre nincs befolyásunk.
A klímaváltozás fokozza a kitettségünket: a szélsőséges időjárási események egyszerre eredményeznek áradásokat és csapadékkárokat, valamint a vízhiány okozta aszályokat. A hőhullámos napok száma az elmúlt évszázad elejéhez képest hét nappal növekedett, és ez a trend csak gyorsulni fog a jövőben; mindeközben az éves átlagos csapadékmennyiség 4 százalékkal csökkent, eloszlása pedig aránytalanabbá vált. A következő év tizedekben a nyári csapadék mennyisége csökkenni, a téli csapadéké viszont növekedni fog. Ennek eredményeképpen elhúzódó száraz időszakok és extrém csapadékos napok fogják váltani egymást.
Ráadásul a víz átgondolatlan és pazarló felhasználása révén mi magunk is súlyosbítjuk a helyzetet. A pazarlás egyik fő területe a mezőgazdaság, amely a belvizek mielőbbi elvezetésében, aszályos időszakban pedig az intenzív vízhasználattal és felszín alatti vízkészleteink felélésével járó öntözésben érdekelt. Az ágazat vízigénye folyamatosan növekszik, így hosszú távon saját alapjait számolja fel.
A városokban ma prioritás, hogy az esővizet minél gyorsabban elvezessék – pedig ha sikerül minél többet visszatartani belőle, megfelelő felhasználás esetén fontos erőforrás lehet. Az esővíz a háztartások vízhasználatának legalább egyharmadát, de akár 90 százalékát is kiválthatja. A régen épült városi csatornarendszerek többsége azonban ma együtt vezeti el a csapadékvizet a szennyvízzel – emiatt csak Budapestről évente 100 millió m3 víz tűnik el, ami három Velencei-tó vízmennyiségének felel meg. Heves esőzések idején maga a csatornahálózat is gyakran túlterhelődik, amihez a zöldfelületek hiánya és a burkolt felületek arányának növekedése is hozzájárul.
Bár földrajzi kitettségünket nem tudjuk befolyásolni, a vízbiztonsági kockázatokat így is csökkenthetjük. Ehhez minél többet kell természetes úton visszatartanunk az érkező vizekből, miközben felelősségteljesen bánunk az ország területén keletkező vízkészlettel.
Az Egyensúly Intézet javaslatcsomagja szerint meg kell akadályozni felszín alatti vízkészleteink fogyását, és segíteni kell azok megújulását. Ennek érdekében – a földtulajdonosokkal egyeztetett módon – ahol csak lehet, állítsuk vissza a túlszabályozott folyók kanyargósságát, hogy minél tovább az országban tartsuk a vizet! Ahol lehetőség van rá, tartsuk vissza és szivárogtassuk a talajba a lehulló csapadékvizet! Vizes élőhelyeink helyreállításával is segítsük a víz helyben történő megtartását!
Intenzív öntözésfejlesztés helyett víztakarékos mezőgazdasági termeléssel (szárazságtűrő növényekkel, a precíziós öntözés ösztönzésével) csökkentsük az aszálykockázatot! Információátadással ösztönözzük a gazdákat a földek pihentetését és a takarónövények használatát segítő földalapú támogatások igénybevételére! A vízelvezető csatornák és árkok közül minél több legyen kettős hasznosítású, vagyis legyenek alkalmasak a víz megtartására is, ezáltal segítve a talajvízszint emelkedését! Az eltérő gazdálkodói érdekek kiegyenlítésére hozzunk létre vízmegőrző társulásokat!
A mezőgazdasági területeken növeljük az erdők arányát! Vízhiányos területeken erdők helyett részesítsük előnyben a gyepet és a vizes élőhelyeket!
A városokban az esővíz mielőbbi elvezetése helyett törekedjünk annak megtartására! Szikkasztóárkok és esőkertek kiépítésével növeljük a burkolatlan vagy vízáteresztő burkolattal ellátott felületek arányát! A párologtatás növelésével (zöldtetők, zöldhomlokzatok kialakításával, párologtató árkokkal) tehermentesítsük a csatornahálózatot!
Országos szinten alakítsunk ki szivacsváros-koncepciót!
Folytassuk a szennyvízcsatornáktól elválasztott csapadékelvezető rendszerek kiépítését! Az esővíz megtartására építsünk további záporvíztározókat a szennyvíztelepek mellé! Minden városfejlesztési beruházás esetén legyen kötelező a vízmegtartás szempontjainak figyelembevétele! Új épületek esetében az egyesített rendszerre kapcsolást kössük csapadékvíz-megtartási intézkedésekhez! Árazzuk be a csapadékvíz-elvezetést, és jutalmazzuk az esővíz visszatartását! Csak akkor adjunk új locsolási kedvezményt, ha az adott telken van valamilyen vízmegtartási megoldás!
A városokban minden újabb burkolt felület kialakításakor legyen kötelező a zöldfelületek arányos mértékű fejlesztése! A fővárosban az egy főre jutó zöldterület arányát 2030-ra növeljük 9 m2-re! Külön önkormányzati alapból támogassuk a kék-zöld infrastruktúra működtetését!
A kútfúróknak legyen kötelező bejelenteniük az új kútfúrásokat! A mezőgazdasági és háztáji kutak bejelentését is gyorsítsuk az ingyenes, online bejelentés lehetőségével! A kút üzemeltetője számára legyen kötelező a víz mérése és a vízkivétel mennyiségének bejelentése! A hatóság rendszeresen ellenőrizze az adatok hitelességét!
Hozzunk létre az összes releváns tudományterületet összefogó vízügyi agytrösztöt! A talajvíz mennyiségét és minőségét nyomon követő monitoringkutak közül a lehető legtöbb esetében biztosítsuk a távmérés lehetőségét, és legyen előírás a rendszeres mintavétel! A monitoringmunkában (például az illegális kutak feltérképezésében) alkalmazzuk a robotika innovációit: a dróntechnikát, a műholdas megfigyelést, a lézerszkennelést!
