Hogyan érjük el a klímasemlegességet?
Az Egyensúly Intézet javaslatai az új magyar 2030-as klímacélról
Az EU és annak tagjaként Magyarország legfontosabb hosszú távú célja a teljes klímasemlegesség elérése 2050-re. Ezt szem előtt tartva fogadta el a magyar Országgyűlés 2020-ban a klímavédelemről szóló törvényt: eszerint 2030-ra hazánk 40%-kal fogja csökkenteni a kibocsátásait az 1990-es szinthez képest, 2050-re pedig eléri a teljes klímasemlegességet.
Ez a vállalás azonban azzal járna, hogy a feltétlenül szükséges kibocsátáscsökkentés túl nagy hányadát hagyná a 2030-at követő időszakra. Vagyis az addig megspórolt erőfeszítéseket később erőltetett ütemben, még nagyobb erőfeszítések és társadalmi költségek árán kell majd pótolnunk. A lassúság emellett kihagyott lehetőséget is jelent, amennyiben nem teszi lehetővé, hogy a most zajló zöld forradalomban mások előtt szerezhessünk erős pozíciókat a jövő klímasemleges világgazdasági rendszerében.
Magyarországnak ezért elemi érdeke saját átállásának felgyorsítása, egyrészt az arányosabb tehereloszlás, másrészt versenyképességünk növelése érdekében.
Új, szigorúbb, egyúttal realista klímacélra van szükségünk 2030-ra, amely az erőfeszítések egyenletesebb elosztása mellett a szigorodó EU-s célokhoz való igazodást is lehetővé teszi. Ennek az újratervezésnek ugyanakkor csak akkor van értelme, ha az új célok elérését biztosító intézményi garanciákat is ki tudjuk alakítani.
A következő három év tizedre szóló kibocsátáscsökkentési pályánk háromféle lehet: 1. orrnehéz (az erőfeszítések nagyobb része a következő három évtized első felére esik); 2. egyenletes (a következő harminc évben egyenletesen csökkentjük a kibocsátásainkat); 3. farnehéz (a kibocsátáscsökkentés zöme a 2030 utáni időszakra esik). Jelenlegi pályánk egyértelműen a 3. kategóriába sorolható. Az új magyar klímacélnak egyszerre kell ambiciózusabbnak és realistábbnak lennie: a tervezéskor figyelembe kell venni, hogy az optimális pálya ágazatonként eltérhet a technológiai lehetőségek és a kiinduló adottságok függvényében. Ez alapján három új lehetséges 2030-as klímacélt javaslunk Magyarország számára: 1. minimális célkitűzés (2030-ra nettó mínusz 45%); 2. fokozatos célkitűzés (2030-ra nettó mínusz 55%) 3. ambiciózus célkitűzés (2030-ra nettó mínusz 60%).
A minimális célkitűzés fő problémája, hogy túl sok terhet hagy 2030 utánra. A fokozatos és az ambiciózus pálya egyaránt jelenlegi EU-s vállalásaink túlteljesítését jelentené, de mindkét pálya arányosabb, vagyis a magyar érdekeket hatékonyabban szolgáló lenne egy farnehéz pályánál. Az új magyar 2030-as klímacélnak ezért mindenképpen ambiciózusabbnak kell lennie a jelenleginél, de a három lehetséges pálya közötti választás nemcsak szakmai, hanem politikai kérdés is: a technológiai lehetőségek mellett nagyban függ attól is, hogy sikerül-e kellő társadalmi támogatottságot létrehozni a merészebb kibocsátáscsökkentési vállalások mögé.
A magyarországi kibocsátások harmadát kitevő épületszektorban várnak ránk a legsürgetőbb feladatok. Itt év tizedeken át rengeteg új beruházásra lesz szükség, de elsősorban a már meglévő épületállományba lesz érdemes invesztálni, hiszen annak nagy része még 2050-ben is állni fog. A kibocsátások csökkentését a véges építőipari kapacitások miatt is érdemes egyenletesen elosztani. Ezért az épületek esetében biztosan indokolt az orrnehéz pálya: minél hamarabb és minél nagyobb lendülettel kell belefogni az épületfelújításokba.
Már 2030 előtt el kell kezdeni a nehezen dekarbonizálható szektorok, így a közlekedés, a mezőgazdaság vagy az ipar szerkezetátalakítását – még akkor is, ha esetleg a rendelkezésre álló technológiák egyelőre nem elég kiforrottak. Ellenkező esetben túlzottan nagy teher jutna az épület-, illetve az energiaszektorra. Az is látszik, hogy a közlekedési, az épület- és az energiaszektorban is jóval több megújulóenergia-forrásra lesz szükségünk. Nem engedhetjük meg magunknak, hogy a továbbiakban is lemondjunk a szélenergiában rejlő lehetőségekről. A szén-dioxidnyelők terén a legfontosabb feladat az erdőterületek növelésének újraindítása, illetve felgyorsítása.
Bármelyik pályát választjuk, a magyar klímatörvény kizárólag akkor válhat alkalmassá a benne foglalt célok elérésére, ha a merészebb vállalásokat a következő garanciális elemekkel egészítjük ki: 1. karbonköltségvetés; 2. jogszabályban elfogadott részletes stratégia a 2030-as cél elérésére; 3. jogszabályban rögzített éves országgyűlési jelentési és értékelési ciklus, illetve intézkedési terv az esetleges lemaradás kezelésére; 4. független szakértőkből álló, közjogi státussal és jogkörökkel rendelkező klímatanács az előrehaladás értékelésére, előrejelzések készítésére, a társadalmi párbeszéd megszervezésére és újabb klímavédelmi javaslatok megfogalmázására; 5. irányadó kibocsátási célkitűzés 2040-re; 6. hatékony és valós társadalmi egyeztetési, illetve érdekegyeztetési rendszer kialakítása.
