Hogyan erősítsük meg civil közösségienket?

A civil szervezetek egyszerre vesznek részt közszolgáltatások nyújtásában, közösségépítésben, érdekképviseletben és a demokratikus kontrollban. A civil szektor finanszírozásának hatékonyságnövelő fókuszú átalakítása ezért végső soron a Magyarország társadalmi és állami kapacitásába történő befektetés. A finanszírozási rendszer megújításának azt kell céloznia, hogy a civil szektor képes legyen több társadalmi értéket teremteni, javítva a szektorra költött közcélú források felhasználásának hatékonyságát.

A magyar civil szektor rendkívül heterogén, a rendelkezésére álló pénzügyi erőforrások pedig erősen koncentráltak és egyenlőtlenül oszlanak meg. A több mint 54 ezer civil szervezet között nagyon eltérő gazdasági helyzetű szereplők működnek, a források jelentős része egy szűk körnél összpontosul. A klasszikus civil szervezetek állami támogatásainak 73,1 százalékát a szervezetek 1,5 százaléka kapta. Az átlagok ezért elfedik a finanszírozási helyzet szervezeti méret, tevékenység és földrajzi helyzet szerinti különbségeit.

A civil finanszírozás első számú problémája a koncepcióhiány. Nincs világosan meghatározva, hogy az állam milyen társadalmi funkciókat kíván civil szervezeteken keresztül támogatni, mely területeken vállal maga szolgáltatási és finanszírozási felelősséget, hol számít civil vagy más magánszereplőkre, és hol nincs semmilyen szerepe. Vagyis hiányzik a civil szektor egészére vonatkozó stratégia, a következetes finanszírozási logika. Eközben a szektorra vonatkozó jogi és finanszírozási kategóriák, valamint a kormányzati felelősségek is töredezettek.

A második fő probléma az, hogy az állami finanszírozás túlközpontosított, politikailag befolyásolható és nem elég transzparens. 2024-ben az állami támogatások zöme nem nyílt pályázati úton jutott el a szervezetekhez. A magyar civil szféra nem általánosságban alulfinanszírozott: a problémák az elosztásban, a hozzáférésben és a források felhasználásának hatékonyságában jelennek meg. A döntési szempontok, indokolások és eredmények nyilvánossága finanszírozási csatornánként eltérő, a politikai és kapcsolati szempontok sokszor torzítják a forráshoz jutást.

A harmadik fő probléma az, hogy a források kiszámíthatatlanok, és sok esetben rosszul igazodnak a civil szervezetek eltérő működési szükségleteihez. Előfordul, hogy tartós társadalmi funkciókat rövid projektciklusokból kell fenntartani, miközben a támogatások nem fedezik a szervezetek működéséhez szükséges költségeket. A projektfinanszírozás olyan feladatok esetében is domináns, amelyekhez jobban illeszkedne a többéves működési, normatív vagy szerződéses finanszírozás.

A negyedik fő probléma az, hogy a forrásokhoz való hozzáférést jelentős adminisztratív és kapacitásbeli belépési küszöbök nehezítik. A kisebb, vidéki, újonnan létrejött vagy kevésbé rutinos szervezeteknek kevesebb erőforrásuk van pályázatírásra, adminisztrációra, uniós partnerségépítésre és a saját működésük fejlesztésére. A túlzott adminisztratív teher ráadásul nem feltétlenül eredményez jobb elszámoltathatóságot.

Az ötödik fő probléma az, hogy a magán-, vállalati és lakossági finanszírozás még mindig kezdetleges, ami szűkíti a civil szervezetek finanszírozási bázisát, illetve annak sokszínűségét. A probléma nem a rendelkezésre álló magánvagyon vagy az adományok hiánya: kevés a hosszú távú, intézményesült filantróp szereplő, a többéves stratégiai támogatás és a tőkésített adományosztó alapítvány. A vállalati adóösztönzők jelentős része sokáig néhány kiemelt célra (főként a látvány-csapatsportokra) koncentrálódott. A nemzetközi tapasztalatok alapján az adományozók jól reagálnak a pénzügyi ösztönzőkre, ugyanakkor ezek mértéke, formája és egyszerűsége is érdemben befolyásolja ezt a hatást.

Az Egyensúly Intézet szakpolitikai javaslatai szerint az államnak rendeznie kell a civil szektor stratégiai, jogi és intézményi alapjait. Megalapozó lépésként állítsuk helyre az állam és a civil szektor közötti bizalmat! Alkossunk átfogó civil stratégiát, amely meghatározza az állami felelősség határait, a civil szektor különböző társadalmi funkcióit és az ezekhez kapcsolódó finanszírozási logikákat! Tisztázzuk jogilag a civil, nonprofit és közhasznú kategóriákat, a közhasznúsághoz pedig rendeljünk érdemi előnyöket és valódi követelményeket! Jelöljünk ki világos kormányzati felelőst, és alakítsunk ki intézményesített állam–civil párbeszédet!

Az állami finanszírozás szerkezetét és eszközeit a társadalmi funkciókhoz igazítsuk! Nem egyszerűen a közfinanszírozás puszta mennyiségi növelése a cél: a rendelkezésre álló források tudatosabb, társadalmi funkciókhoz és eredményekhez igazodó felhasználására van szükség. Differenciáljuk a finanszírozási eszközöket! A közszolgáltatásokat az általános civil támogatásoktól elkülönítve, valós költségük alapján finanszírozzuk, míg a tartós civil funkciókhoz többéves működési támogatás, az innovációhoz és időben körülhatárolt feladatokhoz pedig projektfinanszírozás tartozzon! A finanszírozásnak fedeznie kell az indokolt működési és közvetett költségeket is, amelyek a hosszú távon eredményes működés feltételei.

Az állami civil támogatások elosztását és kezelését építsük szakmai, átlátható és arányos elvekre! Csökkentsük a közvetlen politikai mérlegelés terét: a forráselosztást előre rögzített szakmai kritériumokra, megfelelő összeférhetetlenségi szabályokra és ellenőrizhető döntéshozatalra építsük! Valamennyi állami, önkormányzati és állami vállalati támogatást tegyük nyilvánossá egységes, kereshető formában, a döntésekre és a felhasználásra vonatkozó érdemi információkkal együtt! Az adminisztratív és ellenőrzési követelményeket igazítsuk a támogatás nagyságához, összetettségéhez és kockázatához. Az adminisztráció digitalizálását építsük az „egy adatot csak egyszer” elvre, a pályázástól a szerződéskezelésen és elszámoláson át a beszámolásig egységesítve a folyamatokat!

Egyszerre kell gördülékenyebbé tenni a forrásokhoz való hozzáférést és erősíteni a civil szektor hosszú távú kapacitásait. A kisebb, vidéki, és kevésbé professzionalizált szervezetek forráshoz jutását tájékoztatással, pályázati segítségnyújtással és közvetítői támogatással segítsük! Biztosítsunk stabil, többéves finanszírozást a teljes szektort kiszolgáló, független ernyőszervezeteknek, közvetítői infrastruktúrának, képzésnek és szervezetfejlesztésnek! A civil szakemberek megtartását támogassuk célzott foglalkoztatási, képzési és életpálya-ösztönzőkkel!

Segítsük és diverzifikáljuk a magánforrások bevonását! Egyszerűen igénybe vehető adóösztönzőkkel erősítsük a lakossági és vállalati adományozást! Gondoljuk újra a vállalati adományozás adókedvezményeit a tao-rendszer tanulságaira építve, hogy azok szélesebb körben támogassanak közérdekű célokat! Ösztönözzük a hosszú távú filantrópiát: a tőkésített, adományosztó alapítványok létrejöttét, valamint a többéves, rugalmas működési és szervezetfejlesztési támogatások terjedését!

Hozzunk létre elkülönített, állandó alapot, amely a bevezetendő vagyonadóból származó éves bevételek meghatározott hányadának közvetlen átirányításával biztosít kiszámítható, az ingadozó költségvetési ciklusoktól független támogatást a civil szervezetek számára! Általános, könnyen igénybe vehető szja-kedvezményt a magánadományozóknak! A lakossági adományozást egyszerűbb és korszerűbb megoldásokkal, valamint tudatos kultúraépítéssel kell szélesíteni. A támogatások és adományok mellett a civil szervezetek számára bővíteni kell a hitel-, garancia- és más visszatérítendő finanszírozási lehetőségeket.