Hogyan újítsuk meg 2030-ra Magyarország energiarendszerét?
Az Egyensúly Intézet szakpolitikai javaslatai egy fenntarthatóbb energiastratégia alapjairól
Magyarországnak olyan középés hosszú távú energiastratégiára van szüksége, amely egyszerre szolgálja hazánk ellátásbiztonságát, klímapolitikai céljait és gazdasági versenyképességét. Ennek érdekében egyebek mellett meg kell határoznunk, hogy a következő egy-két évtizedben milyen mértékben tudjuk növelni a megújuló energia részarányát, hogy mit kezdjünk nagymértékű orosz földgázfüggőségünkkel, vagy hogy mit gondolunk az atomenergia jövőjéről – vagyis hogy miképp képzeljük el hazánk jövőbeni energiarendszerét.
A magyar energiafüggőség mértéke ma összességében 54,4 százalékos. Ugyanakkor a statisztikák a nukleáris energiát hazai forrásnak tekintik, így a Paksi Atomerőmű működéséhez szükséges, Oroszországból importált fűtőanyagot is beleszámolva ez a szám 80 százaléknál is magasabb.
Magyarország jövőbeli energiarendszerének tervezésekor kiemelt cél az energiaigény csökkentése az energiatakarékosság ösztönzése és az energiahatékonyság javítása révén – a legjobb energia az el nem fogyasztott energia. Intenzív energiahatékonysági programok révén 2010-hez képest 2030-ra 25–30 százalékkal csökkenthető lenne az ország primerenergia-igénye.
A megújuló energiaforrásokból előállított villamos energia részaránya a bruttó végső energiafogyasztáson belül 2020-ban 11,9 százalék volt Magyarországon, míg az EU átlaga 37 százalék. Az elmúlt tíz évben a növekedés üteme is messze elmaradt az uniós átlagtól.
A megújuló energia termelése versenyképesebbé fog válni a következő évtizedben, és új tárolási technológiák is segíteni fogják a terjedését. A legfontosabb középtávú trend így a fosszilis energiahordozók visszaszorulása lesz.
A szén teljes kivezetése mellett a következő évtizedben radikálisan csökkenteni kell a földgázhasználatot. A villamosenergia-termelés az egyetlen terület, amelyen a földgázkereslet stagnálhat a megújulók és az elektrifikáció terjedéséhez szükséges kiegyenlítési funkciója miatt. Ugyanakkor a földgázon kívül az export importot és a megújulókat is fel kell használni a kiegyenlítésre.
Az áramtermelésben a megújuló részarány jelenleg főként napenergiát és biomasszát jelent, miközben a szélenergiában és a biogázban is számottevő potenciál rejlik, ellentétben például a vízenergiával.
A hazai áramtermelésen belül az atomenergia részaránya ma közel 50 százalék, és a paksi atomerőmű 2030-ban még minden életszerű forgatókönyv szerint biztosan velünk marad. A meglévő kapacitások fenntartása és az ellátásbiztonsági kockázatok mérséklése érdekében a paksi atomerőmű ma is működő blokkjai esetében meg kell vizsgálni az üzemidő további meghosszabbításának lehetőségét. Élénk figyelemmel kell kísérnünk a kis moduláris reaktorok (SMR-ek) fejlődését is, hogy a következő évtizedben ezek kapcsán is megalapozott döntést hozhassunk.
Jelenlegi villamosenergiakapacitásunk és 2050-es várható igényeink között óriási a szakadék. Atomenergia nélkül ez az energiaszakadék ma áthidalhatatlannak látszik. A megújulók terjedése és a tárolási technológiák fejlődése a következő évtizedben nagy valószínűséggel radikális változást fog hozni, és végképp elavulttá teszi a nagy alaperőművekre épülő, centralizált energiarendszereket. Ha azonban ez a fejlődés mégis túl lassan halad, az ország növekvő zsinóráramigényét a 2030-as évek közepétől egyre kevésbé lesz lehetséges Paks II. nélkül kielégíteni. Vagyis, bár a paksi bővítés szinte biztosan nem fog megtérülni, a beruházás leállítása ma túl kockázatos lépés lenne.
Gyorsabb tempót kell diktálnunk magunknak a dekarbonizáció üteme, a megújulók arányának növelése és az energiahatékonyság ösztönzése terén. A jelenlegi, 2030-as köztes kibocsátáscsökkentési célunk (1990-hez képest 40 százalék) elégtelen. Az új köztes célnak az 55–60 százalékos sávba kell esnie.
A földgázhasználat csökkentése érdekében részletes ütemtervvel és határidőkkel kell ösztönözni a leválást: 2026-ra szűnjön meg a gázszolgáltatás ott, ahol azt csak sütésre-főzésre használják! 2034-re az összes háztartásban vezessük ki a gázt a konyhából! Legkésőbb 2025-től ne lehessen bekötni a gázt az új ingatlanokban!
A megújulók 2030-as részarányára vonatkozó 21 százalékos magyar célt mindenféleképpen emelni kell! 2030- ra növeljük legalább 9000 MW-ra a napenergia- és 40 kilowatt/km2-re a szélerőmű-kapacitást! Az új megújulóalapú erőműveknek adjunk tízéves mentességet a megtérülést aláásó Robin Hood-adó megfizetése alól! Emellett növeljük a hálózatfejlesztési tervek ambíciószintjét!
A hőellátás zöldítése érdekében 2030-ig növeljük 6-ról 18 PJ-ra a geotermikus energia arányát a fűtésihűtési szektorban! A fenntartható geotermikusenergia-hasznosítás érdekében ne halasszuk tovább a termálvíz-visszasajtolási kötelezettség életbelépését! Ahol lehetséges, növeljük a távhőtermelésben a geotermikus energia arányát, valamint a hulladék energetikai hasznosítását!
2030-ra csökkentsük 25 százalékkal a primer energiafelhasználásunkat 2010-hez képest, végső energiafelhasználásunkat pedig csökkentsük 734 PJ-ra! Ennek érdekében vezessünk be dinamikus árazást a fogyasztók részére! Évente legalább 100 ezer lakóingatlanon hajtsunk végre mélyfelújítást!
Töröljük el a villamos energiára vonatkozó 2030-as, 20 százalékos importplafont! Ennek érdekében fejlesszük intenzíven a határkeresztező kapacitásokat! Az energiabiztonság és az energiafüggetlenség nem ugyanaz, az uniós szövetségeseinktől importált villamos energia nagyobb biztonságot jelent, mint az Oroszországtól importált és hazai erőművekben felhasznált földgáz.
2030-ra 57 839 GWh-nyi áramszükséglettel számolhatunk. Határozzuk meg célként, hogy ezt az igényt maximum 30 százalékos import mellett 36 százalékban megújulókból, 28 százalékban nukleáris energiából, 5 százalékban földgázból, 1 százalékban pedig egyéb forrásból elégítsük ki.
