Nem fejlődik kellő ütemben a hidrogénautók piaca

A töltőállomások hiánya az eladások kárára megy

A töltőállomások hiánya megbénítja a hidrogénmeghajtású autók piacát – írja a Politico. Manapság igencsak stresszes vállalkozás hidrogénautóval utazni Európában, mivel az iménti okból kifolyólag minden hosszabb táv megtervezése komoly fejtörést okoz. Így hiába jelentenek a hidrogénautók potenciális megoldást a hagyományos gépjárművek által kibocsátott környezetszennyező anyagok csökkentésére, ha alig sikerül eladni ilyen járműveket. Az alacsony eladásokból eredően viszont kevesen mernek hidrogén-töltőállomások kiépítésébe fektetni, ami be is zárja a kört: hiszen a fogyasztók számára épp emiatt kockázatos hidrogénautót vásárolni. Az iparág képviselői most az Európai Unióhoz és a nemzeti kormányokhoz fordulnak segítségért. Az Európai Bizottság válaszul várhatóan az európai üzemanyagpiac átalakítását fogja javasolni annak érdekében, hogy teret nyissanak az olyan zöld üzemanyagok számára, mint amilyen a hidrogén. A cél az, hogy az európai ipart és közlekedést teljesen karbonmentessé tegyék. Emellett a tagállamok kormányai
is egyre több pénzt fektetnek a hidrogén-töltőállomások fejlesztésébe.

A Nemzetközi Energiaügynökség nyilvántartása alapján 2018 végén Európában összesen 172 hidrogén-töltőállomás állt az autósok rendelkezésére. Ebből 69 Németországban, 23 Franciaországban, 20 az Egyesült Királyságban, 10 pedig Dániában működött, míg csak elenyésző számban fordultak elő más tagállamokban, például Spanyolországban, Ausztriában, Svédországban vagy Belgiumban. Ez a kapacitás azonban távol van attól, hogy elegendő legyen egy problémamentes, több országot átszelő európai hidrogénautó-úthoz. Az iparág arra panaszkodik, hogy nem kap kellő segítséget az állami és nemzetközi intézményektől, ugyanakkor azonban a nagy gyártók üzletpolitikája is sokszor
a technológia terjedése ellen hat. Az Air Liquide nevű vállalat például olyan kutakkal kötött szerződést, amelyeket csak speciális tagsági kártyával lehet igénybe venni – ami jó a helybelieknek, de kizárja a távolabbról érkező autótulajdonosokat.

További probléma, hogy míg az elektromos és hidrogénmeghajtású autók valóban nem bocsátanak ki káros anyagokat, az üzemanyaguk előállítása már nagyon is környezetszennyező tud lenni. Az elektromos autókat például fel lehet tölteni tiszta, szélerőműből származó árammal – de hagyományos szénerőműből származóval is. A hidrogént ma döntően természetes gázok lebontásával állítják elő, ez a technológia azonban melléktermékként jelentős mennyiségű szén-dioxidot bocsát ki. Tisztább energiaforrás az úgynevezett „zöld hidrogén”: ezt a víz elemeire bontásával nyerik ki elektrolízissel, ami akkor tekinthető zöld eljárásnak, ha a felhasznált elektromosság forrása is az.

Egyelőre azonban a töltőállomások hiánya érezhető hatással van az eladásokra: 2019 első negyedévében
az Európában értékesített autók 91,5%-a volt benzin- vagy dízelmeghajtású. Igaz, eközben az elektromos autók eladása
84%-kal nőtt az előző évhez képest, és majdnem elérte a 62 ezret, de ez így is csak 1,5%-a az összes eladásnak. Ez a szám abban a kontextusban figyelemre méltó, hogy 2018 végén még mindössze másfélezer hidrogénmeghajtású autó
volt az európai utakon.

Az érdemi változáshoz nagyszabású befektetésekre lenne szükség. Az EU elvben támogatja ezt az irányt, de a valóságban egyelőre túl keveset tett érte. Az Air Liquide egyik képviselője szerint egy olyan méretű országnak, mint Franciaország vagy Németország, körülbelül ezer töltőállomásra lenne szüksége, ami kétmilliárd euróba kerülne.
Ezzel szemben az EU eddig 170 millió eurót fektetett bele a hidrogénautók terjesztésébe – igaz, 2020-ig ezt az összeget 1,3 milliárdra szeretnék növelni.

ajánló