Miért nem hatékonyabb a tudásalapú munkavégzés?

Cal Newport alternatív megoldást kínál

Azt gondolnánk, hogy akik egy időben több felé tudnak figyelni, mint mi, feltétlenül jobb munkaerőt is jelentenek nálunk. A BBC Worklife cikke azonban, amely a Georgetowni Egyetem professzora, Cal Newport kutatási eredményeit (köztük a Deep Work and Digital Minimalism című új könyvét) foglalja össze, más megvilágításba helyezi ezt a kérdést. Newport szerint nem a multitaskingban, és még csak nem is a készségekben rejlik a munkaerő értéke – hanem abban, hogy valaki milyen gyorsan és milyen hosszan képes elérni a mély koncentráció állapotát.

A munkahelyeket, irodákat általában kényelmi szempontokat szem előtt tartva rendezik be, ahelyett, hogy arra fókuszálnának, hogyan tudjuk a legjobban kihasználni szellemi kapacitásunkat. Ezekben a munkakörnyezetekben rá vagyunk kényszerítve, hogy folyamatosan válaszra készen álljunk, és szünet nélkül megosszuk a figyelmünket. Newport szerint ez összeegyeztethetetlen a mély, kreatív gondolkodással. A pszichológusok sokáig úgy tartották, hogy a „multitaskerek” különleges képességeiknek köszönhetően tudnak egyszerre több feladatra koncentrálni, de az újabb kutatások azt igazolják, hogy ezek a munkavállalók valójában gyakran rosszabbul teljesítenek a kognitív feladatokban. A környezetünk kényszerít rá, hogy akkor is megosszuk a figyelmünket, ha már egyik feladatunkra sem tudunk megfelelően koncentrálni. A technológia körbevesz minket: egymás után kapjuk az üzeneteket, több feladaton dolgozunk egyszerre, és beleroskadunk a szorongásba, hogy egyszerre mindenhol jelen kell lennünk.

Newport szerint, ha kevesebb feladatot végzünk adott munkanapon belül, végül minőségibb munkát fogunk kiadni a kezünkből. Nem szabad engednünk, hogy megosztott figyelmünk egy részét szünet nélkül a munkára fordítsuk, mivel az munkahelyi kiégéshez vezethet. Ennél is fontosabb, hogy a túlzottan nyüzsgő, csoportos problémamegoldás helyett a zavaró tényezőket kizáró teret kell adni a dolgozóknak. Az igazgatóknak sem érdemes a napjuk 85 százalékát találkozókon, telefonálással vagy a munkáról való diskurálással tölteniük: ezek a folyamatos kontextusváltások leszívják az energiájukat és szintén munkahelyi kiégéshez vezethetnek.

Newport szerint ideje alternatív munkamenetet találni az e-mailezésre, például a szemtől szembeni megbeszélést, ahol a kommunikációnak nagyon tisztán és félreérthetetlenül kell folynia. Lineáris munkamenetet javasol, amelynek keretében csak azután térhetünk rá a következő feladatra, hogy az előzőt már teljesen befejeztük. Ma a bejövő e-mailek folyamatosan más feladatokra emlékeztetnek, sőt úgynevezett „figyelemtörmelékek” húznak vissza az előző feladat munkamenetébe. Ráadásul az a tapasztalat, hogy minél jobban el vagyunk foglalva, annál inkább váltogatjuk a feladatokat, pedig a legfrissebb kutatások szerint átlagosan 23 percbe és 15 másodpercbe telik, mire újra elérjük a mély koncentráció állapotát. Hiába kényelmes a nyílt diskurzus, amelyhez mindenki hozzáad, a piaci racionalitás a kitermelt értékhez méri a sikert, nem pedig a kényelemhez.

Newport analógiája szerint a tudásalapú munka szektora egyelőre „feudális korszakát” éli: még nem érte el az ipari forradalmát. Ez alatt azt érti, hogy míg az iparban évszázadok tapasztalata van a hátunk mögött, a tudásalapú munka újabb jelenség: időbe telik, mire optimalizáljuk a munkafolyamatokat, hogy a lehető leghatékonyabbak legyünk. Ahogy az iparban kifejlesztették a gyártósort, itt is rá kell jönni, hogy az egyes emberek hogyan tudják a legtöbb értéket hozzáadni a végtermékhez.

ajánló