Mérhető-e a digitális szolgáltatások értéke?

Szerző: | nov 4, 2019 | 2019/13, Blog, Gazdaság, Világtrend

Alábecsüljük az informatikai forradalom hasznát

Életünk egyre nagyobb részét éljük a digitális térben, a hagyományos gazdasági mutatókban azonban ez alig látszik meg. A Harvard Business Reviewban az MIT két neves közgazdásza, Erik Brynjolfsson és Avinash Collis ismerteti új módszerét, amelynek segítségével mérhetővé válna az ingyenesen igénybe vett digitális javak és szolgáltatások értéke.

2018-ban az amerikaiak összesen átlagosan 6,3 órát töltöttek a digitális világban, ideértve nemcsak a Google-t és a Wikipédiát, de a közösségi médiát, különböző online kurzusokat, a digitális térképeket, az üzenetküldést, a videokónferenciákat, a zenehallgatást, az okostelefonjaik alkalmazásait és még sok egyéb tevékenységet. Ennek ellenére ezt a szolgáltatói ágazatot nemigen szokták beleszámítani a gazdasági teljesítmény hagyományos mérőszámaiba, mint amilyen a GDP és a termelékenység. Ha a bruttó hazai össztermék idősoros adatait nézzük, úgy tűnhet, mintha az elmúlt negyven év digitális forradalma meg sem történt volna.

Az ingyenes digitális szolgáltatásokat hagyományosan azért nem számítják a gazdasági teljesítménybe, mert a GDP valójában azt méri, amiért az emberek fizetnek – márpedig a digitális javak és szolgáltatások jelentős részének ára nulla forint, így a GDP-hez is ugyanennyivel járulnak hozzá. Annak ellenére is, hogy a Wikipédiából vagy a Google Mapsből sokkal több, pénzben kifejezhető hasznunk származik, mint ezek papír alapú elődeiből – amelyek még mai hanyatlásuk idején is beleszámítanak a GDP-be. Márpedig a digitális szektor hatékony menedzselésének és megfelelő szabályozásának előfeltétele, hogy pontosan fel tudjuk mérni az ingyenes digitális javak és szolgáltatások valós értékét.

Brynjolfsson és Collis módszerének lényege az, hogy nemcsak azt számítják ki, mennyit fizetnek a felhasználók bizonyos digitális szolgáltatásokért, de azt is, hogy mennyi hasznuk származik belőlük. Vagyis nem a megtermelt javakra költött pénzt, hanem a fogyasztók gazdasági jóllétét veszik alapul. Ezt igen egyszerű képlet segítségével állapítják meg: kiszámolják a különbséget egy adott jószág vagy szolgáltatás piaci ára, illetve a legnagyobb olyan összeg között, amelyet a fogyasztók hajlandók lennének kifizetni azokért: ezt az összeget nevezik fogyasztói többletnek. Ez a módszer pedig tetemes, eddig figyelmen kívül hagyott hozzáadott értéket tesz láthatóvá: a szerzők egyik kutatása szerint 2004 óta egyedül a Facebook 225 milliárd dollárnyi olyan hasznot hajtott, amellyel eddig egyszerűen senki sem számolt. Az ugyancsak ingyenes Wikipédia használatáért az amerikai felhasználók éves szinten 150 dollárt fizetnének: ami 42 milliárd dollárnyi, a GDP-be be nem számított fogyasztói többletet jelent.

Világtrend – új eszmék, új kihívások, új megoldások.
Az Egyensúly Intézet
szemléje a világsajtó legérdekesebb híreiből,
az innováció, a gazdaság és a nemzetközi politika legfontosabb hosszú távú trendjeiről. Hogy
a médiazaj ne nyomja el az igazán fontos híreket.

ajánló