Az egyenlőtlenség akár érték is lehet

Szerző: | szept 14, 2019 | 2019/10, Blog, Statisztika, Világtrend

Mi a szabadság ára?

Noah Rothman a Commentaryben arról ír, hogy a vagyoni egyenlőtlenségek elleni voluntarista harc sokszor több kárt okozhat, mint amennyit a szegényeken segít. Számos cikk szólt arról az utóbbi hetekben, hogy Amerika vagyonos felső rétegei soha nem voltak olyan jómódúak, mint napjainkban. Ők azok, akiknek vagyonát nem is annyira likvid eszközökben vagy ingatlanokban, mint inkább részvényekben, kötvényekben vagy nagy hozamokat fialó befektetésekben mérik. Velük szemben a társadalom alsó 50 százalékát kitevő állampolgárok, akiknek vagyonát leginkább némi likvid megtakarítás, esetleg egy családnak épp elegendő lakóhely alkotja, rendkívüli mértékben kitettek, sérülékenyek lesznek egy esetleg bekövetkező gazdasági hanyatlás idején.

Az ő kitettségük azonban részben abból adódik, hogy a lakóingatlannal rendelkező családok aránya ma jóval kisebb, mint a jelzáloghitel-válság előtt. Utóbbi viszont a válság előtti túl laza hitelezésből ered, vagyis épp abból, hogy az egyenlőtlenség elleni küzdelem jegyében a válság előtt kétpárti törekvés volt a lakóingatlanokkal rendelkező családok arányának mesterséges növelésére – függetlenül attól, hogy ezek a családok ténylegesen megengedhették-e maguknak az ingatlanvásárlást.

Pedig valójában nem létezik olyan társadalom, amelyben ne lenne megfigyelhető érdemi jövedelmi tagolódás; ez még azokban az országokban is jelen van, amelyek hivatalos állami célja az osztály nélküli társadalom megteremtése. Az egyenlőség híveinek ezért nem a rétegzettség ellen kellene küzdeniük, hanem azért, hogy a társadalmi osztályok között valódi átjárás legyen. Márpedig az amerikai gazdaság elég jól teljesít a gazdasági mobilitás elősegítésében. Ráadásul a nagy vagyonok a közvélekedéssel szemben többnyire társadalmilag hasznos tevékenységekből születnek. Egy 2018-as Forbes-elemzés azt mutatta ki, hogy Amerikában a leggazdagabb 1 százalék ma nem hatalmas vagyonok örököseiből vagy jó kapcsolattal rendelkező spekulánsokból áll, hanem olyan, kockázatvállalásra hajlamos vállalkozókból, akik ráleltek egy piaci résre, betöltötték azt, és ezzel nemcsak vagyont szereztek, de rengeteg amerikai életét is jobbá tették általa.

Széles körben elterjedt nézet, hogy a jövedelmek és a vagyon megoszlása szélsőségesen egyenlőtlenné vált. A számok azonban számos szakértő szerint ellentmondanak ennek a hitnek: a vagyoni egyenlőtlenségek valójában alig haladják meg az 1960-as években regisztrált szintet. Márpedig a demokraták afféle aranykorként tekintenek erre az időszakra, amikor is a szakszervezeti tagság és a jövedelemadók szintje jóval magasabb volt, mint manapság. A szerző konklúziója szerint fontos cél, hogy egy demokratikus állam törekedjen a gazdasági növekedésből származó források minél szélesebb körben történő hasznosítására – de legalább ilyen fontos belátni azt, hogy a vagyoni egyenlőtlenségek bizonyos szintje elengedhetetlen azoknak a befektetőknek, iparosoknak és vállalkozóknak az ösztönzésére, akik végső soron megteremtik a növekedés feltételeit. Ennek alternatívája, a gazdasági egyenlőség hatalmi szóval történő előállítása nemcsak elérhetetlen, de nem is kívánatos cél.

Világtrend – új eszmék, új kihívások, új megoldások.
Az Egyensúly Intézet
szemléje a világsajtó legérdekesebb híreiből,
az innováció, a gazdaság és a nemzetközi politika legfontosabb hosszú távú trendjeiről. Hogy
a médiazaj ne nyomja el az igazán fontos híreket.

ajánló