Afrikának a saját útját kell járnia

A fekete kontinens nem Kína

Afrika gazdasági fejlődése az elmúlt 25 évben felemás képet mutatott. A mélyszegénységben élők aránya 54 százalékról 41 százalékra csökkent, mindeközben azonban a létszámuk növekedett. Ennek fő oka, hogy nagyobb mértékben növekedett a népesség, mint ahogy a szegénység csökkent. Számos közgazdász érvel amellett, hogy a szegénység visszaszorítása érdekében Afrikának – az ázsiai országok mintáját követve – a munkaerő-igényes iparágakra kellene fókuszálnia, és exportra kellene termelnie. Az African Arguments oldalán viszont két közgazdász, Marlous van Waijenburg és Ewout Frankema amellett érvel, hogy az ázsiai modell megvalósításához nem biztosítottak a feltételek a kontinensen, így Afrikának más megoldást kell keresnie a felemelkedéshez.

Ennek elsődleges oka, hogy a munkaerőt tekintve Afrika nem tud versenyezni az ázsiai országokkal – jelenleg ugyanis nincsenek akkora fizetésbeli különbségek az afrikai és ázsiai országok között, mint amekkorák a 20. század közepén voltak Ázsia és a nyugati országok között. Emellett az afrikai országok jelentős része soha nem rendelkezett jelentős textil- vagy kerámiaiparral, ami biztos alapokat nyújthatna az országok gyors iparosodásához. Az afrikai államok ráadásul instabil politikai rendszerekkel rendelkeznek, illetve olyan jelentős geopolitikai befolyással sem bírnak, hogy érdemi hatással lehetnének a világkereskedelemre.

Az iparosodás ugyanakkor elkerülhetetlen a szegénység leküzdéséhez. A szerzők szerint a kulcs az, hogy ezeknek az országoknak nem exportra kellene termelniük. Ehelyett ki kellene használniuk saját népesedési robbanásukat, és a belső piacok integrációjára fókuszálni. A népesedő piacokon ugyanis fokozódik a fogyasztói kereslet, a növekvő népsűrűség pedig magasabb erőforrás-megosztást tesz lehetővé, nagyobb hozzáférést biztosít az egészségügyhöz és az oktatáshoz, valamint gyorsítja a tudástranszfert. A belső piacokra fektetett nagyobb hangsúly egyébként megerősíti a mezőgazdasági, ipari és szolgáltatási szektorok közötti kapcsolatokat is, így nem egyetlen ágazat fogja meghatározni az adott ország termelékenységét, ami az államok gazdaságának stabilitását is biztosítja.

A belső piacokra való fókuszálás a szerzők szerint biztosan nem fogja olyan mértékben csökkenteni a szegénységét Afrikában, mint Kínában az elmúlt 40 évben, de sokkal biztonságosabb választásnak tűnik rövid- és középtávon az afrikaiak életkörülményeinek javítása érdekében.

ajánló