A szén-dioxid kivonása a levegőből akár billiós üzletág is lehet

A klímatudatosság és a profit nem zárja ki egymást

Szénadó helyett akár pozitív, profitorientált ösztönzőkkel is serkenteni lehetne a klímaválság fokozódása elleni küzdelmet – erről ír a Vox. A tudósok általában úgy becsülik, ahhoz, hogy a globális átlaghőmérsékletet a felmelegedés „biztonságos” szintjén, azaz 1,5 fokkal az ipari forradalom előtti bázis felett lehessen tartani, az szükséges, hogy az atmoszférában legfeljebb 350 ppm legyen a szén-dioxid koncentrációja. Ehhez képest idén 410 ppm-et sikerült elérni, amiből az következik, hogy a légköri széndioxid-koncentráció már most is a kritikus szint felett van. Ez egyben azt is jelenti,
hogy ma már távolról sem elegendő csökkenteni a kibocsátást – CO2-t kell kivonni az atmoszférából.

Mivel a széndioxid-kibocsátás ma is világszerte egyre növekszik, különösen fontossá vált az úgynevezett negatív emisszió, vagyis sok száz gigatonnányi, már a légkörbe jutott CO2 „eltüntetésének” megoldása. Erre már ma is számos technológia létezik, de valószínű, hogy az elegendő mértékű negatív emissziónak egyetlen lehetséges útja van: az, ha egyenesen kivonják a levegőből a szén-dioxidot, és sós víztározókban „temetik el” – ez az úgynevezett széndioxid-kivonás és -tárolás (CCS) módszere. A CCS lényege, hogy a CO2-t hulladékként kezelik és megfelelő szabvány szerint tárolják, éppúgy, mint például a szennyvizet vagy más, ártalmas szennyező anyagokat.

Ha a cél az éghajlatváltozás biztonságos mederben tartása, 2030-ig a legszerényebb becslések szerint is sok száz gigatonnányi CO2-t kellene így kivonni és „eltemetni”. Ezzel az a fő probléma, hogy jelenleg ennek az eljárásnak semmiféle rövidtávú gazdasági haszna nincs, így a cégeket semmi sem ösztönzi arra, hogy belefogjanak. Elméletben megoldást jelenthetne a globális karbonadó, vagyis a kibocsátás költséggé alakítása a piaci szereplők számára, ez azonban egyelőre várat magára. A cikk szerint megoldást jelenthet, ha a cégek, miután kivonták, ahelyett, hogy maguk tárolnák, akár el is adhatnák a szén-dioxidot.

A szén-dioxid ugyanis maga is árucikk, amely rendelkezik bizonyos piaci értékkel, és amelyet számos iparág hosszú ideje hasznosít. Elég, ha az üdítőitalok szén-dioxiddal való dúsítására gondolunk, de kevesebben tudják, hogy például az olajiparban is rengeteget használnak fel a kimerülő olajmezők kitermelhetőségének meghosszabbítására. A direkt felhasználás mellett a CO2-t a megfelelő kémiai átalakítás után a talaj kármentesítésére vagy éppen a műanyagiparban is hasznosítani lehet. Ha ezekhez az eljárásokhoz a földi források helyett fokozatosan a levegőből kinyert és olcsóbban elérhetővé váló szén-dioxidra térnének át, azzal a negatív emisszió 2030-ig akár 1 billió dolláros piaccá bővülhetne, miközben akár 10 százalékkal is csökkenthető lenne általa a globális CO2-kibocsátás. Erre a piaci résre egyébként számos nagyobb cég és startup is felfigyelt már, és több olyan kísérleti projekt is zajlik, amely a CO2 hasznosításának újabb lehetséges módjait kutatja.

ajánló