A kínai–orosz kapcsolatok kevésbé szorosak, mint azt sokan állítják

A rendszerük hasonló, de a céljaik ellentétesek.

Jelentősen eltúlozzák az orosz–kínai kapcsolatok jelentőségét a nemzetközi elemzések – írja a Foreign Affairsben megjelent cikkében a neves Oroszország-szakértő, Leon Aron. Hiába váltak ugyanis élénkebbé az elmúlt időszakban
a diplomáciai kapcsolatok a két nagyhatalom között, a történelmi múlt és az eltérő világpolitikai célok miatt jelenleg
még nem várható egy szoros szövetség Oroszország és Kína között.

 Hszi Csin-ping kínai elnök nemrég a legjobb barátjának nevezte Putyint, és a két vezető karakterét tekintve valóban nem meglepő a kettejük között fennálló szívélyes viszony. Mind a ketten erőteljesen autoriter vezetők, akik sajátos gazdasági modellel és militarizált ideológiával próbálják országukat a világ vezető hatalmává változtatni. Ám a felszín alatt valójában számos érdekellentéttel találkozunk, ráadásul a valóságban még csak nem is olyan szoros a kapcsolat a két ország között.

• A két ország közötti kereskedelem kifejezetten aszimmetrikus, ugyanis Kína számára Oroszország egyáltalán nem jelentős külkereskedelmi partner. Ráadásul a 2014-es krími válság óta a kínai befektetések töredéke, mindössze 24 milliárd dollár irányult Moszkva megsegítésére, míg az afrikai vagy dél-amerikai régióban ennek a többszörösét fektetette be a pekingi vezetés.
• A határozott Nyugat-ellenesség és a multipoláris világrend hirdetése ellenére a külpolitika térben a két nagyhatalom egymás riválisa, ugyanis sokszor ugyanazokért a gazdasági és geopolitikai előnyökért versengenek. Emellett több szimbolikus kérdésben, mint amilyen például a Krím-félsziget, Dél-Oszétia vagy az Eurázsiai Gazdasági Unió, Peking Moszkvával ellentétes álláspontot képvisel.
• Kínán kívül számos ország vásárol katonai eszközöket Oroszországtól – India például háromszor annyi fegyvert importált. Tehát a két ország védelmi és biztonsági együttműködése sem tekinthető kiemelkedőnek.
• Oroszország hiába messze nem olyan gazdag, mint Kína: az energiaforrások exportjára épülő modellje miatt stabil a pozíciója a világgazdaságban. Kína ezzel szemben sokkal inkább kitett a geopolitikai változásoknak, ráadásul a globalizált gazdaság egyik legnagyobb nyertese, így nem tudnak valódi, közös Nyugat-ellenes stratégiát végrehajtani.

A Putyin és Hszi közötti szimpátia tehát kevés ahhoz, hogy a két ország valódi szövetséget alkosson, és felülkerekedjenek a számos – köztük a több mint 4000 kilométer hosszú közös határból fakadó – geopolitikai ellentéten.

ajánló